Interjú Szabó Gáborral, a Hazai Snackgyártók Érdekegyeztető Fórumának főtitkárával
Mennyi chipset eszünk mi magyarok és mi a kedvenc ízünk? Szabó Gáborral, a Hazai Snackgyártók Érdekegyeztető Fórumának főtitkárával beszélgettünk a hazai hagyományokról, a snack termékek trendjéről és természetesen a chips-minőségről.
Ez is érdekelheti
A chips szempontjából mit jelent a minőség? Mitől lesz jó minőségű egy chips?
Nehéz megmondani, hogy a vásárlók szemszögéből mi a legfontosabb minőségi ismérv. Szakmán belül nagyon sok paraméter mentén vizsgáljuk. Az íz intenzitást érdemes kiemelni, ez alapján érzékelik jónak vagy rossznak a chipset a fogyasztók, amit sok minden befolyásol. Az aromaanyagok frissessége, minősége mellett a megfelelő só- és fűszertartalom is kulcsfontosságú. A ropogósságot is említhetjük. Nem mindegy, hogy a chipsszeletnek mennyi az olajtartalma, mennyi épül be a rostok közé. A termék külső megjelenését tekintve, elsősorban a szép, barna foltoktól mentes, sárgás szín elérése a cél. Nagyon fontos továbbá a megfelelő méret is, hiszen a vásárlók nem szeretik a túl kicsi és túl nagy szeleteket sem.
Sokszor felmerülő kérdéskör, hogy a chipseket nagy zacskóban adják látszólag kevés tartalommal, amit sokan a vásárlókat megtévesztő dolognak tartanak, pedig ennek – ha minden igaz – a termék minősége szempontjából komoly jelentősége van.
Ennek az egyik oka, hogy a chips törékeny termék. Amikor szállítják, figyelni kell a sérülésmentességre. Nagy zacskóban, felfújva kevésbé törnek szét az ép szeletek. A másik fő ok a termék tartósításával függ össze. A gyártási folyamat során nitrogénnel töltik fel a chipsek zacskóját, így nem érintkezik oxigénnel a termék, amely lassítja az avasodást is,. Fontos azonban megjegyezni, hogy a minőségmegőrzési időhöz közel azért már elindulhat némi avasodás.
Magyarországon az átlaghoz képest valóban nem fogyasztanak sok chipset az emberek?
Hazánkban az egy főre jutó chipsfogyasztás körülbelül 500g. Ezzel az adattal, az Európai Unióban a sereghajtók közé tartozunk, Bulgária és Románia van mögöttünk. Észak-nyugat Európára jellemző, hogy sok chipset esznek, de ott nagy az igény a könnyű, zsírszegény termékekre, a light chipsekre. Akadnak kivételesen magas fogyasztási adatokkal rendelkező országok is, például az USA, ahol az egy főre jutó chipsfogyasztás 8 kg/év.
Hazánkban milyen ízeket kedvelnek leginkább a vásárlók?
Minden országban van néhány fő íz, amiket a lakosság leginkább kedvel. A legtöbb nemzet számára a sós termékek a népszerűek. Magyarországon a hagymás-tejfölös a legkedveltebb íz, míg Angliában az ecetes, Németországban pedig a paprikás ízű burgonyachips hódít. Ami trendként megfogalmazható, hogy egyre nagyobb az igény az érdekes ízekre, kreatív ízösszetételű termékekre, amelyek különböző gasztro régióhoz kötődnek, például a mexikói, indiai és az arab ízvilághoz.
A különböző ropogtatnivaló terméktípusok kapcsán is megfigyelhetőek hasonló, régiók közti különbözőségek?
A szakma 4 fő terméktípusra osztja a piacot: magvakra, burgonyachipsre, puffasztott snackekre és lisztes termékekre. A snackfogyasztás nagyban függ az adott ország mezőgazdasági adottságaitól is. Észak-nyugat Európában például sok burgonyachips fogy, és több mag kerül forgalomba a gyarmati kereskedés révén. Kelet-Európában a kontinens belseje felé haladva a lisztes snackek örvendenek nagyobb népszerűségnek. Itt ugyanis nagyon jó a búza adottsága, ezért a ropi, a perec, a kréker hódít, de a burgonyachips fogyasztás is egyre nagyobb területet kap. Ebbe a régióba tartozik Románia, Bulgária, Magyarország és Szerbia is. Délkelet-európai részen pedig inkább a puffasztott snackek népszerűek. Ha Európa egészét tekintjük, akkor a burgonyachipset fogyasztják leginkább.
Korábban milyen ropogtatnivalókat fogyasztottak a magyarok? Mit tekinthetünk a chips elődjének?
Nálunk nagy hagyománya van a ropinak és egyéb snackeknek. A chips hazai, ’90-es évekbeli megjelenése előtt az egyszerű, vendégvárós, házi készítésű termékek hódítottak, a pogácsa is ezek közé tartozik. Észak-Európában a búzaliszt nehezebben hozzáférhető dolog, más az összetétele az ottani búzalisztnek, úgyhogy nem annyira jellemző a fehér lisztből sütött sós snack. Kelet-Európában annál inkább. További hazai „őssnack” az óriás sajtos rúd, amely már több száz éve létezik. A háborút követően egyébként két-három gyártó látta el ropival az országot. A burgonyaszirom is egy „őskövület” a magyar snackek közül.
A trend alakulását figyelve, mire számít a jövőben, milyen változások lehetnek a snack termékek piacán?
Nehéz jóslatokba bocsátkozni. Nagyban függ a kereskedelem szerkezetétől, valamint attól, hogy milyen széles polcképet biztosít a kereskedelem, az eladók. Attól, hogy milyen promóciót adnak a termékeknek. Annyi azért kijelenthető, hogy a burgonyachips népszerűsége megnövekedett a lisztes termékek rovására, és valószínűleg ez a tendencia érvényesülhet egyre inkább.