A ropi egyeduralmától a chipsig

Mennyi chipset eszünk mi magyarok és mi a kedvenc ízünk? Szabó Gáborral, a Hazai Snackgyártók Érdekegyeztető Fórumának főtitkárával beszélgettünk a hazai hagyományokról, a snack termékek trendjéről és természetesen a chips-minőségről.

– A chips szempontjából mit jelent a minőség? Mitől lesz jó minőségű egy chips?

– Nehéz megmondani, hogy a vásárlók szemszögéből mi a legfontosabb minőségi ismérv. Szakmán belül nagyon sok paraméter mentén vizsgáljuk. Az íz intenzitást érdemes kiemelni, ez alapján érzékelik jónak vagy rossznak a chipset a fogyasztók, amit sok minden befolyásol. Az aromaanyagok frissessége, minősége mellett a megfelelő só- és fűszertartalom is kulcsfontosságú. A ropogósságot is említhetjük. Nem mindegy, hogy a chipsszeletnek mennyi az olajtartalma, mennyi épül be a rostok közé. A termék külső megjelenését tekintve, elsősorban a szép, barna foltoktól mentes, sárgás szín elérése a cél. Nagyon fontos továbbá a megfelelő méret is, hiszen a vásárlók nem szeretik a túl kicsi és túl nagy szeleteket sem.

– Sokszor felmerülő kérdéskör, hogy a chipseket nagy zacskóban adják látszólag kevés tartalommal, amit sokan a vásárlókat megtévesztő dolognak tartanak, pedig ennek – ha minden igaz – a termék minősége szempontjából komoly jelentősége van.

– Ennek az egyik oka, hogy a chips törékeny termék. Amikor szállítják, figyelni kell a sérülésmentességre. Nagy zacskóban, felfújva kevésbé törnek szét az ép szeletek. A másik fő ok a termék tartósításával függ össze. A gyártási folyamat során nitrogénnel töltik fel a chipsek zacskóját, így nem érintkezik oxigénnel a termék, amely lassítja az avasodást is,. Fontos azonban megjegyezni, hogy a minőségmegőrzési időhöz közel azért már elindulhat némi avasodás.

– Magyarországon az átlaghoz képest valóban nem fogyasztanak sok chipset az emberek?

– Hazánkban az egy főre jutó chipsfogyasztás körülbelül 500g. Ezzel az adattal, az Európai Unióban a sereghajtók közé tartozunk, Bulgária és Románia van mögöttünk. Észak-nyugat Európára jellemző, hogy sok chipset esznek, de ott nagy az igény a könnyű, zsírszegény termékekre, a light chipsekre. Akadnak kivételesen magas fogyasztási adatokkal rendelkező országok is, például az USA, ahol az egy főre jutó chipsfogyasztás 8 kg/év.

– Hazánkban milyen ízeket kedvelnek leginkább a vásárlók?

– Minden országban van néhány fő íz, amiket a lakosság leginkább kedvel. A legtöbb nemzet számára a sós termékek a népszerűek. Magyarországon a hagymás-tejfölös a legkedveltebb íz, míg Angliában az ecetes, Németországban pedig a paprikás ízű burgonyachips hódít. Ami trendként megfogalmazható, hogy egyre nagyobb az igény az érdekes ízekre, kreatív ízösszetételű termékekre, amelyek különböző gasztro régióhoz kötődnek, például a mexikói, indiai és az arab ízvilághoz.

– A különböző ropogtatnivaló terméktípusok kapcsán is megfigyelhetőek hasonló, régiók közti különbözőségek?

– A szakma 4 fő terméktípusra osztja a piacot: magvakra, burgonyachipsre, puffasztott snackekre és lisztes termékekre. A snackfogyasztás nagyban függ az adott ország mezőgazdasági adottságaitól is. Észak-nyugat Európában például sok burgonyachips fogy, és több mag kerül forgalomba a gyarmati kereskedés révén. Kelet-Európában a kontinens belseje felé haladva a lisztes snackek örvendenek nagyobb népszerűségnek. Itt ugyanis nagyon jó a búza adottsága, ezért a ropi, a perec, a kréker hódít, de a burgonyachips fogyasztás is egyre nagyobb területet kap. Ebbe a régióba tartozik Románia, Bulgária, Magyarország és Szerbia is. Délkelet-európai részen pedig inkább a puffasztott snackek népszerűek. Ha Európa egészét tekintjük, akkor a burgonyachipset fogyasztják leginkább.

– Korábban milyen ropogtatnivalókat fogyasztottak a magyarok? Mit tekinthetünk a chips elődjének?

– Nálunk nagy hagyománya van a ropinak és egyéb snackeknek. A chips hazai, ’90-es évekbeli megjelenése előtt az egyszerű, vendégvárós, házi készítésű termékek hódítottak, a pogácsa is ezek közé tartozik. Észak-Európában a búzaliszt nehezebben hozzáférhető dolog, más az összetétele az ottani búzalisztnek, úgyhogy nem annyira jellemző a fehér lisztből sütött sós snack. Kelet-Európában annál inkább. További hazai „őssnack” az óriás sajtos rúd, amely már több száz éve létezik. A háborút követően egyébként két-három gyártó látta el ropival az országot. A burgonyaszirom is egy „őskövület” a magyar snackek közül.

– A trend alakulását figyelve, mire számít a jövőben, milyen változások lehetnek a snack termékek piacán?

– Nehéz jóslatokba bocsátkozni. Nagyban függ a kereskedelem szerkezetétől, valamint attól, hogy milyen széles polcképet biztosít a kereskedelem, az eladók. Attól, hogy milyen promóciót adnak a termékeknek. Annyi azért kijelenthető, hogy a burgonyachips népszerűsége megnövekedett a lisztes termékek rovására, és valószínűleg ez a tendencia érvényesülhet egyre inkább.

Ha érdekli, hogyan végeztek a sajtos chipsek a Szupermenta terméktesztjén, kattintson cikkünkre!
Tetszett? Oszd meg: Share on Facebook