Az óceántól az asztalig

Mit takar a FAO 61 és FAO 67 kód? Mi a közös az új-zélandi gránátos és a chilei szürke tőkehalban? No és mi a különbség a vonóhálós és merítőhálós módszer között? Cikkünkben mindenre választ kap!

Az élő, a hűtött és a fagyasztott halaknál kötelező feltüntetni a csomagoláson a halfajt (a kereskedelmi megnevezést és a tudományos nevet egyaránt), a termelési módszert („halászott”, „édesvízben halászott”, „tenyésztett”), a halak kifogására használt halászeszköz-kategóriát és a halászati területet is.

Az olyan feldolgozott halászati termékeknél viszont, mint például a halrudacska, ezeket az információkat önkéntesen tüntethetik fel az előállítók. Amennyiben azonban az önkéntes jelölést alkalmazzák, annak meg kell felelnie a jelölési jogszabályokban foglaltaknak.

Halrudacska terméktesztünk apropóján kíváncsiak voltunk, van-e olyan halfaj, amelyet előszeretettel használnak a gyártók alapanyagul, valamint, hogy a csomagoláson feltüntetett halászati módszer (eszköz), mit is jelent pontosan?

Az alaszkai, az új-zélandi és a chilei

Összesen 3 féle halfajjal találkoztunk a halrudacskák csomagolásán. Lássuk, ezeket közelebbről!

Alaszkai tőkehal

A legtöbb halrudacska feldolgozásánál ez a halfaj szolgál alapanyagul. Az alaszkai tőkehal angol neve alaszka pollock (Magyar Élelmiszerkönyvben latinul: Theragra chalcogramma), ami a hazai kereskedelemben is ismeretes.

Új-zélandi gránátoshal

Az új-zélandi gránátoshal és a kék gránátoshal gyakorlatilag ugyanaz a halfaj, latin neve Macruronus magellanicus (novaezelandiae). (Magyar Élelmiszerkönyvben megnevezésük: érdesfejű gránátoshal/ hoki, északatlanti gránátoshal, patagóniai gránátoshal) Nagy részüket nyílt tengeri fenékvonóhálóval fogják ki, mivel tengerfenéki halfaj.

Chilei szürke tőkehal

A szürke tőkehalak kereskedelmi elnevezése a hekk. A szürke tőkehalak egyben gyűjtőfogalomnak is tekinthetőek, latin megfelelőjük a Merluccius család és több faj tartozik alá. Ezek kereskedelmi vagy népi elnevezése annak függvényében változik, hogy hol fogták. Ilyen a Merluccius gayi (chilei szürke tőkehal; Magyar Élelmiszerkönyvben: hekk/ perui hekk vagy dél-csendes-óceáni hekk), de találkozhatunk még – többek között – Merluccius productus (észak-csendes-óceáni hekk), és Merluccius hubbsi (dél-amerikai hekk vagy argentin hekk) elnevezésekkel is. Előbbit a Csendes-óceán északi részén, utóbbit Argentína partjainál fogják.

A halfogás módja, avagy vonó- és merítőháló

A vonóhálós és a merítőhálós halászat két tengeri halászati forma. A halrudacskákhoz felhasznált halalapanyag többségét nyílt tengeri vonóhálós halászati módszerrel fogták.

A vonóhálós halászat

Ennek két módszere ismert, az egyik a fenékhálós halászat, míg a másik a víztömegben vontatott háló.

A fenékhálós halászat sok szempontból nem kívánatos módszer, mivel annak lényege, hogy a hálót
– a hozzá rögzített súlyokkal – a tengerfenéken vagy ahhoz nagyon közel húzzák. Ennek hatására gyakorlatilag felszántja a tengerfenéket hatalmas rombolást hagyva maga után. További hátránya, hogy nem célzott halfajokat is csapdába ejt. Ennek a halászati típusnak az alkalmazása egyes tengereken már tiltottnak is számít!

A vonóhálós halászat kíméletesebb módszer, amikor a hálót a víz tömegében vontatják, így nem okoz akkora károkat, mint az előbb említett mód.

A merítőhálós halászat

Ez egy kíméletesebb tengeri halászati forma. Lényege, hogy egy nagyobb halászhajóról egy kisebb hajót tesznek vízre, ami referenciapontként szolgál. Ehhez rögzítenek egy nagy hálót – ami akár 2 km hosszú is lehet – és körbe, körbe körözéssel a háló két végét összekapcsolják, amellyel a víz alatt egy hatalmas merítő formát alakítanak ki. A halakat hatalmas, 700-800 kg-os kosarakban hozzák a hajó fedélzetére. A tonhalak kifogásának gyakori halászati módszere ez.

A merítőhálós halászatnak van egy Magyarországon is ismeretes – most már tradicionális módszernek tekinthető – formája is, amelyet azonban nem szabad összetéveszteni a tengeri merítőhálózással, mivel a kettő teljes mértékben különbözik.

Zónák

Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (angol rövidítéseként ismertebben: FAO) hivatalos oldalán a halászati területeket összesen 19 zónára osztották. A terméktesztünkben vizsgált 30 halrudacska jelölésén összesen 4 halászati területet találtunk.

Az alaszkai tőkehal a FAO 61 és FAO 67 számú területekről, az új-zélandi gránátoshal a FAO 81-es zónából, míg a chilei szürke tőkehalként említett hal a FAO 87-es területekről kerül a halászhajókba, majd onnan hosszú utat megtéve, az asztalunkra.

Tetszett? Oszd meg: Share on Facebook
Facebook