Halit, kősó vagy konyhasó? Himalájai, asztali vagy tengeri? Te tudod mi a különbség köztük?

A nevek sokasága kémiailag ugyanazt a vegyületet, nagyrészt a nátrium-kloridot rejti, melynek köznapi neve a konyhasó, a geológiai tudományban ásványra használt neve pedig a halit. Gyakran hallott vita tárgya, hogy tengeri sót, vagy kősót érdemes-e fogyasztani, ám lényegi különbség nincs a két típus között, csupán kinyerésük módja különböző.

Tengeri só – A tengervíz lepárlásával kapják. A tengerek vize számos ásványi anyagot tartalmaz, de legnagyobb mennyiségben konyhasót: kb. 4 liter tengervízből 100 gramm sót lehet kinyerni. A sólepárlást évezredek óta alkalmazza az emberiség. A tengervizet lepárló medencébe vezetik a folyamat során, ahol a nap és a szél ereje elpárologtatja a nedvességet. A hagyományos módon, napon száradó sót szükség esetén finomítják. Azonban a tengervízből ipari módon előállított só akár már finomítottnak tekinthető.

Kősó – Bányászati technológiával nyerik ki, de eredetét tekintve tengerinek mondható: Több millió évvel ezelőtt a Föld tektonikus mozgásainak eredményeképpen az egykori tengerekből, óceánokból elzáródott részek kiszáradásával keletkeztek mai sóbányáink. A só fejtése a bányákban történhet a kősótömbök bányászatával vagy oldással is. Oldáskor a terület mélyfúrását követően nagy mennyiségű vizet juttatnak a sótelepekhez, mely feloldja a mélyben összegyűlt sót. Az oldatot ezután a felszínre szivattyúzzák, melyet bepárolnak a kristályok visszanyeréséhez.

A finomításról

A boltok polcain találhatunk többféle finomított sót és finomítatlan , ún. asztali sót. A finomított só vagy vákuumsó szemcsemérete kicsi az alkalmazott finomítás technológiája miatt, melynek során a sót feloldják, majd egy vákuumos bepárlókészülék segítségével kristályosítják.

A finomított sóhoz sok esetben olyan anyagokat adnak, amelyek hatására a só nehezebben „áll össze” a levegő páratartalmától. Az asztali só esetében a feldolgozás során csak őrlés, és fizikai tisztítás (szitálás) történik.

Különleges sók

Divatosak a gasztronómiában az ételek dekorációjára használt különleges, nagy szemű sók: ilyen a francia Fleur de Sel, Hawaii Lava fekete só vagy a Perzsa Kék só. Összetételükben ezek is nagyrészt nátrium kloridot tartalmaznak, sajátosságuk valamilyen színező ásvány jelenléte vagy a keletkezés során kialakult kristályszerkezet. A Himalájai kristálysó jellegzetes rózsaszín árnyalatát például a vas-oxid adja.

Megemlítendők még az élettani szempontból jelentős, módosított összetételűk sók. A jódhiányos területeken élőknek javasolt a jódozott só fogyasztása, a magas vérnyomásban szenvedőknek pedig a csökkentett nátriumtartalmú sót ajánlja gyakorta a dietetikus. A csökkentett nátrium tartalmú sóknál a nátrium-klorid egy részét (általában 30%-át) kálium-kloriddal helyettesítik a túlzott nátriumbevitel – és annak káros hatásai – csökkentése érdekében. Akiknek óvakodniuk kell a túlzott kálium fogyasztástól (pl. vesebetegek), azok ennek kálium tartalmát vegyék figyelembe.

Az ízesítés mellett a sót számos ipari folyamatban felhasználják, és több különböző alkalmazási területe van. Sót használnak a kozmetikumok gyártásánál, a porcelángyártásnál, a vegyiparban és ne feledjük a jeges-havas időben az utak tisztán tartására szánt sót sem. Megjegyzendő, hogy az emberi fogyasztásra szánt só mindig tisztítási folyamaton esik át, mely újrakristályosítással vagy őrléssel, szitálással zajlik.

Keress minket Facebookon is! >>

Tetszett? Oszd meg: Share on Facebook