Ízletes, puha, rugalmas és mackós: a gumicukrok világa

A mackók édes imázsa megrendíthetetlen: nem csak az idősebbek szeretik a maciformájú flakonba töltött mézet, hanem a gyerekek is, de az utóbbiak többsége egyenesen rajong a kedves apró medvék másik édes formájáért, a gumicukorkáért is. De mi ez egyáltalán, és mit kell tudnunk róla?

Ha megkérdezünk tíz gyereket, legalább kilenc fogja rávágni, hogy imádja a gumicukrot, legyen az savanykás, kólás vagy éppen gyümölcsös ízű. Sokan a hagyományos cukorkák valamivel egészségesebb változatának tartják, és már több mint egy évszázada találkozhatunk vele a boltok polcain. Nézzük meg közelebbről is a gumicukrot!

A gumicukor története még a XIX. században kezdődik, amikor felfedezték, hogy a nádcukrot gumiarábikummal felfőzve puha, rugalmas édességet kapnak. Ezt aztán például gyümölccsel ízesítették, és nagyobb darabokra vágták. A legtöbb forrás szerint a modern gumicukorka feltalálója Charles Gordon Maynard, egy Londonban élő brit édességkészítő volt, aki 1909-ben kezdte el árusítani új termékét, amelyet „borgumi”-nak (wine gum) nevezett el, bár a késztermék alkoholt nem tartalmazott.

Ez még inkább a bonbonokra hasonlított, a maciforma csak bő egy évtizeddel később indult hódító útjára. 1922-ben Hans Riegel kezdett el ilyen formájú, bár a mainál még kissé nagyobb figurákat önteni. Az általa még táncoló medvéknek hívott édesség azóta is népszerű, kedvelői között voltak Albert Einstein és II. Vilmos német császár is.

Hitek és tévhitek a gumicukor körül

gumicukor04

Bár a gumicukor, mint minden édesség, csak mérsékelt mennyiségben és időnként kaphat helyet az étrendben, azért messze nem az a „műanyag” termék, amelynek időnként beállítják. Természetes alapanyagok felhasználásával készül, és legtöbbször gyümölcslével színezik, ízesítik. Az interneten terjedő tévhit azonban az, hogy az alapanyagok között húsipari melléktermékeket találunk. A zselatin valóban állati eredetű, a kollagén nevű, a bőr alatt és a kötőszövetes részekben megtalálható fehérje felhasználásával készítik. A feldolgozás során azonban vissza nem fordítható hidrolízist alkalmaznak, melynek eredményeként színtelen, szagtalan, íztelen port kapunk.

Sok sportoló azért szereti a gumicukrot, mert úgy gondolja, hogy fogyasztása segít megóvni vagy helyreállítani a fokozott igénybevételnek kitett ízületek felszínét borító porcokat. Tihanyi András dietetikus, aki élsportolók táplálkozásával foglalkozik, elmondta, hogy bár van valóságalapja a feltételezésnek, nem a gumicukor a legjobb porcépítő: „Hallottam olyan sportolókról, akik edzés vagy verseny kapcsán időnként gumicukorral próbálják ízületeiket megvédeni, de az igazság az, hogy néhány százaléknyi zselatin erre nem igazán alkalmas. A gumicukor magas cukortartalma akár hasznos is lehetne a fokozott energiaigény kielégítésére, de annak bevitelére is létezik általában jobb, előnyösebb megoldás a sportolók számára. Előfordulhat viszont olyan speciális eset is, amikor kifejezetten ilyen termékek időzített használatával tudunk segíteni egy sportolónak a jobb teljesítmény elérésében, ez azonban meglehetősen ritka.” – összegez a szakember.

Jó tudni, hogy egyes emberek, akik nagyon szigorú vegetáriánus életmódot követnek, emiatt nem fogyasztanak hagyományos gumicukrot. Ám nekik sem kell lemondaniuk erről a finomságról, mert bőven készítenek keményítővel vagy egy, a trópusokon élő algafaj kivonatával, az agar-agarral is gumicukrot.

Vannak, akik szerint a gumicukorka a fogorvosok bevételeinek egyik legjobb támogatója. Régen állítólag előfordultak olyan esetek, amikor a gumicukor hozzáragadva a fogtöméshez, kirántotta azt a fogból, de ma minden bizonnyal sokkal professzionálisabb töméseket készítenek. A magas cukortartalmú és ragadós gumicukor rendszeresen fogyasztva és megfelelő szájhigiénia nélkül károsíthatja a fogakat. Ebből a szempontból a legnagyobb kockázatot a savanyú gumicukrok jelentik, mivel azokban a citromsav mellett alma- és tejsavat is találunk, főleg a felületükön lévő „panírban”, amelyek a nyál kémhatását erőteljesen és hosszabb ideig a savas irányba tolják el, ezáltal fokozva a fogszuvasodás kockázatát.

A gumicukor ettől még a gyerekek – és persze a felnőttek – kedvence marad. Mert időnként annyira jól esik egy kis puha, rugalmas, rágcsálnivaló édesség. A kólásat vagy meggyeset szeretik legjobban?

Tetszett? Oszd meg: Share on Facebook