Olajos magvak az étrendünkben: mit kell tudni róluk?

A dió- és a mogyorófélék sokak kedvencének számítanak és rendszeres fogyasztásukat – persze só nélkül – táplálkozási szakértők is ajánlják. A diákcsemege néven ismert keverékekben a nem sózott magok mellett aszalt gyümölcsöket is találunk, így ezeket akár az ideális nassolnivalók közé sorolhatjuk. Fő összetevőikről, az olajos magvakról osztunk meg néhány érdekességet a dietetikus szemszögéből nézve.

Az olajos magvak elnevezése nem véletlen: zsiradéktartalmuk eléri a 40-60 százalékot, ebből adódóan energiatartalmuk meglehetősen magas: 500 és 700 kcal között van száz grammonként. Előnyös tulajdonságuk a telítetlen zsírsavak magas aránya, amely számos élettani folyamatra jó hatással van. Így fogyasztásukkal javíthatjuk a telített-telítetlen zsírsavak arányát is, amely nálunk, magyaroknál különösen kedvezőtlen, hiszen sok telített zsírsavban gazdag élelmiszer szerepel az étrendünkben. Fehérjetartalmuk is jelentős, de említésre méltó mennyiségben tartalmaznak magnéziumot, káliumot, foszfort, mangánt és vasat, E-vitamint, illetve a B-vitamincsoport számos tagját. A vegetáriánus vagy vegán étrendet követők egyik leghasznosabb alapanyagai mindezért, de olyanok esetében is hasznosak, akiknek valamilyen okból (például súlyos betegség, leromlott állapot, esetleg spottevékenység miatt) több fehérjére van szükségük az átlagosnál. A dietetikus szerint azonban mindezeken túl is van még hasznos tulajdonsága az olajos magvaknak. Erről Antal Emese dietetikus, szociológus, a TÉT Platform szakmai vezetője beszél: „Az olajos magvak fontos részei a kiegyensúlyozott táplálkozásnak, de természetesen mértékletes mennyiségben fogyasztva. Vitamin-, illetve telítetlen zsírsavtartalmuk révén hozzájárulnak a zsírban oldódó A-, D-, E- és K-vitamin ellátáshoz, amely különösen a tél végén, tavasszal fontos a szervezetünk lemerült raktárainak feltöltéséhez. Szénhidráttartalmuk nem magas, viszont rostokban gazdagok, ez pedig különösen azért lényeges, mert a kutatások szerint sem a nők, sem a férfiak nem érik el a naponta ajánlott 25-35 grammos rostbevitelt hazánkban. Végül, de nem utolsó sorban a jó zsírsav-összetétel mellett meg kell említeni a bennük található szterolokat és más fitonutrienseket, amelyek együttesen csökkentik a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát.”

A diákcsemege azonban nemcsak olajos magvakat, hanem aszalványokat is tartalmaz, például mazsolát, sárgabarackot, szilvát, néha banánt, papaját, ananászt vagy éppen áfonyát. A keverékek összetétele nincs szabályozva, a gyártó döntése, hogy milyen olajos magvakból illetve aszalványokból állítja össze a termékét, mi pedig kiválaszthatjuk a leginkább tetsző összeállítást. Éppen ezért viszont csak általánosságban lehet írni a táplálkozásban betöltött szerepükről, de azért néhány jó tanáccsal is szolgálunk a legjobb termék kiválasztásához. Kezdjük ez utóbbival: természetesen a legfontosabb itt is, hogy a csomagoláson lévő információkat megnézzük, ugyanis az összetételt – az egyes alapanyagok csökkenő sorrendben történő felsorolásával – kötelező jelölni a gyártónak, miként az átlagos tápanyag-tartalmat is. Bár a diákcsemege-keverékeknek szinte minden esetben része a mazsola és a földimogyoró, egyben ez a két legolcsóbb alapanyag is, ezért érdemes olyat választani, ahol ezek mellett több másféle magot, aszalványt találunk. Nézzük meg a csomagban található szemeket, és válasszuk azt, amelyben szép, egész, nem töredezett darabokat találunk.

És hogy mire jó a diákcsemege? Természetesen jól jön a diákoknak is, de kissé találóbb az angol elnevezés: ott trail-mix a neve, ami magyarul közelítőleg „ösvény-keverék”-et jelent. Az ösvényeket a túrázók használják – innen a név – nekik ideális megoldást jelentenek az ilyen keverékek, mivel kis térfogatban jelentős mennyiségű energiát vihetnek magukkal. A szakember meg is magyarázza, miért előnyösek ilyenkor is: „Az aszalt gyümölcsökben az egyszerűbb szénhidrátok, cukrok szinte azonnal hasznosítható energiát jelentenek, míg az olajos magvakban összetett szénhidrátot, keményítőt találunk, azaz hosszabb távon is szinten tartják a vércukorszintet” – összegzi. „A zsírok további energiát jelentenek, az ásványi anyagok pedig hozzájárulnak a fokozott aktivitás során az izzadtsággal elvesztett sók pótlásához” – teszi hozzá. „Természetesen diákok is fogyaszthatják, sőt felnőtteknek is ideális uzsonna lehet egy maréknyi diákcsemege. Hosszabb távon azonban figyeljünk az olajos magvak magas energiatartalmára, tehát csak valóban kiegyensúlyozott, egészséges, sok mozgást tartalmazó életmód mellett fogyasszunk rendszeresen diákcsemegét, olajos magvakat”.

Az olajos magvakat és a belőlük készült termékeket a legfiatalabbakat kivéve kisebb-nagyobb mennyiségben mindenki fogyasztja. Erre utal a TÉT Platform közelmúltban elvégzett, a 11-18 éves fiatalok táplálkozási szokásait monitorozó kutatása, amelyből kiderült, hogy az ilyen korú fiatalok hetente átlagosan harminc grammnyi olajos magot, illetve ebből készült élelmiszert fogyasztanak. Ez – tekintettel arra, hogy a negyedét ráadásul a közkedvelt mogyorókrém adja – nem éri el a javasolt mennyiséget, amely ilyen korú fiatalok számára heti két adag, 80 gramm nem sózott olajos mag. A nem sózott olajos magvak akár diákcsemege, akár például saját készítésű müzlikeverékek részeként hasznos tápanyagokkal járulhatnak hozzá a fejlődésben lévő szervezetek fokozott tápanyagigényének kielégítéséhez.

 

Tetszett? Oszd meg: Share on Facebook
Facebook