Üvegbe zárt ízek – a savanyúságok készítésének titkai

Ecetes uborka, csalamádé, cékla vagy éppen almapaprika – a savanyúságok sok magyar háztartásban a főételek jól ismert kísérői. De hogyan kapják meg jellegzetes savanyú ízüket, és hogyan maradnak hosszú ideig fogyaszthatók? A savanyításnak többféle módja létezik, amelyek nemcsak az íz kialakulásában, hanem a tartósításban is szerepet játszanak.

Nem minden savanyúság készül ugyanúgy

A savanyítás nem egyetlen technológiai eljárást jelent. A Magyar Élelmiszerkönyv savanyúságokról szóló 2-603 számú irányelve szerint a savanyítás történhet tejsavas fermentálással, sós-ecetes lé hozzáadásával, illetve ezek kombinációjával is. A folyamatot hőkezelés is kiegészítheti.

Tudta?

A savanyú íz nem feltétlenül azt jelenti, hogy a termékhez ecetet vagy más savat adunk. Természetes savanyításkor tejsavas erjedés megy végbe, amely során a mikroorganizmusok maguk termelik a savat. Mesterséges savanyítás esetén ezzel szemben a kívánt savasságot hozzáadott étkezési savval (például ecetsavval) alakítjuk ki. A két módszer akár kombinálható is.

A Szupermenta csalamádétesztjén vizsgált termékek mesterséges savanyítással készültek: az előkészített zöldségekhez étkezési savat adtak. Ez utóbbi nemcsak a savanyúság savasságához, hanem jellegzetes ízéhez is hozzájárul.

Mitől áll el sokáig?

A savanyítás önmagában is segíti a termék eltarthatóságát. A savas, alacsony pH-jú közeg ugyanis számos mikroorganizmus szaporodását gátolja. Ahhoz azonban, hogy a termék megfelelő ideig megőrizze minőségét és biztonságosságát, további tartósítási eljárásra is szükség lehet. Ilyen lehet például a hőkezelés vagy a tartósítószerek alkalmazása.

A hőkezelt savanyúságoknál a lezárt csomagolásban lévő terméket meghatározott hőmérsékleten és ideig kezelik. A savanyúságok esetében alkalmazott pasztőrözés során a hő hatására elpusztulnak a mikroorganizmusok vegetatív alakjai, így jelentősen csökken a romlást okozó mikroorganizmusok száma.

A savas közeg és a hőkezelés együtt hatékonyan segíti a termék tartósságát, ezért a hőkezelt savanyúságoknál kevésbé jellemző a kémiai tartósítószerek alkalmazása.

A nem hőkezelt savanyúságoknál a megfelelő savasság mellett tartósítószerek alkalmazása is jellemző, amelyek a romlást okozó mikroorganizmusok szaporodását és működését gátolják.

Tudta?

A Magyar Élelmiszerkönyv vonatkozó irányelve szerint a légmentesen zárt csomagolású, de hőkezeléssel nem tartósított savanyúságok megnevezésében fel kell tüntetni a „nem hőkezelt” kifejezést. Ez a jelölés fontos információt ad a vásárlóknak: már a csomagolás alapján megtudhatják, hogy az adott savanyúság tartósításában nem alkalmaztak hőkezelést

A hőkezelés és a tartósítószerek alkalmazása tehát eltérő módon segíti ugyanazt a célt: a hőkezelés csökkenti a jelen lévő mikroorganizmusok számát, a tartósítószerek pedig elsősorban a szaporodásukat és működésüket gátolják. Ezek az eljárások ráadásul egymással kombinálva is alkalmazhatóak.

A savanyúság tehát jóval több, mint egyszerű köret: az üvegbe kerüléséig és az eltarthatóság biztosításáig többféle technológiai lépésen mehet keresztül. A savasság, a hőkezelés és a tartósítószerek együttesen segítenek abban, hogy kedvenc savanyúságaink hosszabb ideig megőrizzék minőségüket. Ha pedig kíváncsiak vagyunk arra, milyen tartósítási eljárással készült az adott termék, érdemes egy pillantást vetni a címkére.

Mit árul el a csalamádé címkéje? Mutatjuk a leggyakoribb jelölési hibákat!

Kapcsolódó tartalmaink