A gyümölcsök tartósításának egyik legjobb és legrégibb módja a lekvárkészítés. Sokan azonban nem akarnak ezzel vesződni, ezért a boltok polcairól választanak maguknak valami finomságot a reggeli pirítóshoz. Tegyünk rendet a különböző típusok között, és nézzük meg azt is, hol a helyük az egészséges étrendben!
Bár legtöbbször az összes kenhető állagú gyümölcskészítményt lekvárnak nevezzük, valójában nagy különbségek rejlenek az üvegekben.
Korábbi cikkünkből megtudhatják, mi a különbség lekvár, dzsem és zselé között!
Nézzük meg, melyiket érdemes választanunk, ha igazán egészségessé akarjuk tenni az étrendünket. Ebben Antal Emese dietetikus, szociológus, a TÉT Platform szakmai vezetője segít eligazodni.
A lekvárok és a dzsemfélék is helyet kaphatnak a kiegyensúlyozott étrendben – kezdi a dietetikus, hiszen nagyon értékes gyümölcskészítmények, de a kiválasztásuknál nem árt a tudatosság. Antal Emese szerint három dologra érdemes odafigyelnünk, ha a boltban nézelődünk.
Az első a készítmény típusa: a lekvárok ugyan hagyományos élelmiszernek számítanak, de a hosszú főzési idő során a legtöbb hőérzékeny vitamin elbomlik. Így tehát ebből a szempontból a kevesebb ideig hőkezelt dzsemek jobb alternatívák lehetnek.
Másodsorban a cukortartalmat nézzük meg, amelyet jellemzően 100 gramm termékre adnak meg. A címkén ezt minden esetben feltüntetik a gyártók, így könnyen megkereshetjük azt, amelyik kevesebb cukrot tartalmaz.
Harmadik szempontunk lehet a gyümölcstartalom, amelyet szintén kötelezően fel kell tüntetni a címkén. Általában ezt a „xx gramm gyümölcs/100 g” formában jelölik, ahol természetesen az a jobb, ha minél több a felhasznált gyümölcs mennyisége. Ha azt látjuk, hogy 100 gramm késztermékhez 100 grammnál több gyümölcsöt használtak fel, az nem tévedés: a nagy víztartalmú alapanyagból készülő lekvároknál előfordulhat ilyen is.
Ez is érdekelheti
Van bennük adalékanyag?
A dietetikus beszélt néhány, a lekvárokhoz kötődő hiedelemről is. A zselésítőkről, fixekről sokan hiszik azt, hogy valamiféle mesterséges anyagok, pedig a legtöbb esetben ez egyszerű pektin, amelyet almából vonnak ki, és amit már nagyanyáink is használtak a dzsemekhez sok évtizeddel ezelőtt.
A tartósítószerek használata sem jelent egészségi kockázatot: a hosszú főzési idővel készült lekvárok esetében a legtöbbször nincs rájuk szükség, de a többi készítménynél sokszor kén-dioxidot használnak tartósítóként az élelmiszeriparban.
A kén-dioxid (SO2) egy természetes gáz, amelyet már az ókori Egyiptomban is tartósításra használtak. Ha a termékben 10 mg/kg mennyiség feletti kén-dioxid található, azt a címkén allergénként kell feltüntetni. E mellett a leggyakrabban a közönséges, háztartásokban is széles körűen alkalmazott nátrium-benzoát kerülhet még a lekvárokba tartósítóként. Dzsemek esetén csak az alacsony cukortartalmú és más hasonló energiaszegény vagy cukormentes termékekbe lehet nátrium-benzoátot használni. Itt érdemes azt is megjegyezni, hogy az élelmiszerekben felhasználható tartósítószerek komoly engedélyezési folyamaton mennek keresztül, és uniós rendelet szigorúan szabályozza a mennyiségüket. Így biztosak lehetünk abban, hogy a tartósítószerrel készült termékek, így például a lekvárok, dzsemek fogyasztása semmilyen egészségügyi kockázatot nem jelent.
Végül pedig arról a tévhitről érdemes beszélni, hogy a szilvalekvár hatékony élelmiszer lenne a tumoros betegségek kezelésében. Bár sokan úgy vélik, hogy az antioxidánsokban gazdag szilvából készülő lekvár maga is egyfajta csodaszer a rákos sejtek ellen, ebből sajnos egy szó sem igaz. Nem csak arról van szó, hogy az antioxidánsok jelentős része a főzés során elbomlik, hanem arról is, hogy mindeddig senkinek sem sikerült tudományos módszerekkel igazolnia a feltételezett gyógyító hatást. A dietetikusok szerint a szilvalekvár és társai ettől még természetesen igenis részei lehetnek a kiegyensúlyozott és egészséges táplálkozásnak, főleg a vitaminokban és rostokban szegényes téli időszakban érdemes rendszeresen fogyasztanunk belőlük.