Az energiaitalok terméktesztjén szakembereink a kiválasztott termékeket számos vizsgálatnak vetették alá. Minőségi szempontból fontos kérdés volt a termékek aminosav-tartalma (taurin és az L-arginin), ezért ennek ellenőrzésére is sor került. Ha kíváncsi, hogyan zajlott a vizsgálat, olvasson tovább!
Az energiaitalok, amint azt a nevük is mutatja, energetizáló, anyagcsere-gyorsító, frissítő hatással bíró üdítőitalok. Ezeket a hatásokat az összetevőik közül többek között az aminosavak biztosítják.
Tudta?
Az élő szervezetekben 25-féle α-aminosav található, ezek közül 22 fehérjeépítő. Élettani fontosságuk kiemelkedő, hiszen a fehérjék építőelemei, tehát az aminosavak a biológiai folyamatok elengedhetetlen részei. Egymáshoz is képesek kapcsolódni és különböző biológiai folyamatok következtében egymásba alakulni. A természetben és az élő szervezetekben szabad és kötött formában egyaránt megtalálhatóak. Az emberi szervezetben 14-16% a fehérje- és hozzávetőlegesen 0,1% a szabad aminosav-tartalom.
Az energiaitalok előállítása során felhasznált aminosavak jellemzően szabad formában vannak jelen a termékekben. Ennek oka, hogy a fogyasztás során a szervezetnek a lehető legrövidebb időn belül hozzáférhetővé kell tenni a serkentő adalékot, hogy minél hamarabb ki tudja fejteni a tőle várt hatást. Az energiaitalokban a taurint és az L-arginint vizsgáltuk.
A vizsgálatot HPLC (High-performance liquid chromatography), vagyis nagyteljesítményű folyadékkromatográfiás méréstechnikával végezzük el.
Az aminosavak vizsgálata során négy lehetséges mintaelőkészítési módszer közül kell kiválasztanunk a vizsgált mintához és a vizsgálandó aminosavakhoz a megfelelőt. Az energiaitalok esetében a cél a szabad aminosavak meghatározása.
Szabad aminosavak meghatározása
- A minta-előkészítéskor a szabad aminosavakat híg sósavval nyerjük ki a mintából. A mintát bemérjük egy lombikba, hozzáadunk híg sósavat, majd 1 órán keresztül rázatjuk egy rázógépen. Az együtt kioldódott nitrogéntartalmú makromolekulákat szulfo-szalicilsavval csapatjuk ki, és szűréssel távolítjuk el. A szűrt oldat kémhatását pH = 6 értékre állítjuk be.
- Az aminosavak önmagukban nem láthatóak, ezért ahhoz, hogy „láthatóvá” váljanak, olyan vegyületeket (származékképzők) szükséges hozzájuk adni, hogy műszer (detektor) által tudjuk őket érzékelni. Tehát a mérés előtt ezeket az anyagokat hozzá kell adni a leszűrt mintához.
Az aminosavakat oszlop előtti OPA-del (Ortoftáldialdehid) és FMOC-Cl-al (9-Fluorenilmetil-kloroformát) származékoltatjuk. A laboratóriumban használt modern műszer lehetővé teszi a származékképzők műszerrel való hozzáadását, így növelve a mérés megbízhatóságát. - Miután a műszer hozzáadta a kívánt származékképzőket, a mintában lévő aminosavak szétválasztása következik. A szétválasztás egy úgynevezett kromatográfiás oszlopon történik.
Ezt képzeljük el úgy, mintha homokkal töltenénk meg egy kisujjnyi vastagságú, kb. 100-150 mm-es fémcsövet, melynek a két végét szűrőkkel lezárnánk és nagyon kicsire leszűkítenénk. Ezután folyamatosan töltenénk fel folyadékkal, majd ahogy töltenénk, úgy folyna ki a másik oldalon a folyadék. Közben a mintát is beletöltenénk az oszlopba, és a folyadékáram lassan mosná le az oszlopról.
Esetünkben az oszlop egy speciális szilikagéllel van töltve, amely képes a mintában lévő alkotókat kémiai tulajdonságaik szerint szétválasztani, azaz különböző ideig rajta tartani az oszlopon, emiatt ezek az alkotók időben egymás után hagyják el az oszlopot. A folyamatos folyadékáramlást egy nagynyomású pumpa biztosítja. A folyadék esetünkben foszfátpuffer, acetonitril, metanol, víz. - Az oszlopról távozó folyadékban lévő mintát egy detektorba juttatjuk (diódasoros és fluoreszcens), ahol a hozzáadott származékképző hatására „láthatóvá” tudjuk tenni.
- A detektor elektromos jelet generál, és egy úgynevezett kromatográfiás csúcsban válik láthatóvá és értékelhetővé számunkra egy számítógépes szoftver segítségével.
A tesztben résztvevő energiaitalok taurin és L-arginin tartalma megfelelt a csomagolásokon feltüntetett értékeknek.