A csemegekukorica terméktesztünkön vizsgált 26 termékből 9 nem felelt meg maradéktalanul a jelölési előírásoknak. Ha kíváncsi, milyen hibákkal találkoztunk, olvasson tovább!
A jelölések ellenőrzéséhez a hazai gyártású termékek esetében bekértük a termékek gyártmánylapját. Továbbá minden olyan dokumentációra is igényt tartottunk, amelyek releváns információkkal bírtak a termék megalapozott vizsgálatához. Ezt követően – a vonatkozó jogszabályokat figyelembe véve – megnéztük, hogy a termékek jelölése megfelel-e az előírásoknak, például az uniós jelölési rendelet elvárásainak.
Az élelmiszer-előállítást végző vállalkozásoknak gyártmánylappal kell rendelkezniük a gyártmánylapról szóló hazai rendelet értelmében, amely az élelmiszer-előállító által vezetett, a feldolgozott-élelmiszer élelmiszer-biztonsági, minőségi jellemzőire vonatkozó nyilvántartás.
A gyártmánylapon fel kell tüntetni – többek között – az élelmiszer-előállító vállalkozás nevét és székhelyének címét, az élelmiszer előállítási helyének, illetve helyeinek címét, az élelmiszer forgalomba hozatala során használt megnevezését, az élelmiszer egységnyi mennyiségű előállításához felhasznált valamennyi összetevő nevét, előállításkori tömegük csökkenő sorrendjében, az élelmiszer eltarthatóságát, biztonságát meghatározó műveletek és paramétereik felsorolását, a termék élelmiszer-biztonsági, minőségi jellemzőit, az élelmiszer minőségmegőrzési/fogyaszthatósági időtartamát.
Tápértékjelölés
Több termék esetén tapasztaltunk valamilyen hibát a tápértékjelölés feltüntetésével kapcsolatosan.
Két termék jelölésén nem szerepelt, hogy a tápértéktáblázatban szereplő értékek a nettó vagy a töltőtömegre vonatkoznak. Az uniós jelölési rendelethez készült Bizottsági (EU) közlemény is tartalmazza, hogy mit kell feltüntetni egy élelmiszer jelölésén a tápértéktáblázatban jelölt adatok kapcsán: amennyiben valószínűsíthető a termék teljes egészében történő fogyasztása, a tápértékjelölést lehetőleg az élelmiszer teljes, a szilárd élelmiszer folyadékkal együtt tekintett tartalmára kell kiszámítani. Ezt az információt önkéntesen ki lehet egészíteni a lecsepegtetett termék tápértékjelölésével. Az olyan termékeknél, amelyeknél a folyadék valószínűsíthetően nem kerül fogyasztásra, a tápértékjelölésnek a lecsepegtetett tömeg alapján történő megadása tűnik relevánsabbnak.
Egy termék tápértéktáblázatában nem megfelelő sorrendben tüntették fel a „fehérje” és a „rost” mennyiségét.
Az uniós jelölési előírás szerint a tápértékjelölésben az energiára (kilojoule, (kJ) és kilokalória, (kcal)) és a tömegre (gramm (g), milligramm (mg) vagy mikrogramm (μg)) vonatkozóan használandó mértékegységek, valamint adott esetben az információk feltüntetési sorrendje a következő:
| energia | kJ/kcal |
| zsír | g |
| amelyből | |
| — telített zsírsavak | g |
| — egyszeresen telítetlen zsírsavak | g |
| — többszörösen telítetlen zsírsavak | g |
| szénhidrát | g |
| amelyből | |
| — cukrok | g |
| — poliolok | g |
| — keményítő | g |
| rost | g |
| fehérje | g |
| só | g |
| vitaminok és ásványi anyagok | a XIII. melléklet A. részének 1. pontjában megadott egységek |
Előfordult, hogy a gyártmánylap szerint a tápértékadatokat évekkel korábban módosították utoljára, valamint a tápértékadatok helyességének bizonyítására beküldött dokumentumokban levő adatok eltértek a jelölésen szereplő értékektől. Ezekben az esetekben a dokumentációk felülvizsgálatra szorulnak.
Több termék jelölésén is hibásan tüntették fel az energiatartalom-értékeket, nem megfelelően számoltak. Például egy termék jelölésén feltüntetett energiatartalom érték (100 g-ra vonatkoztatott) számítását ellenőrizve az uniós jelölési rendelet XIV. mellékletében szereplő átváltási együtthatókkal – figyelembevéve a gyártó által megküldött gyártmánylapban szereplő rosttartalom értékét is –, megállapíthatóvá vált, hogy a jelölésen szereplő energiatartalom-érték nem megfelelő. A termék jelölésén a tápértéktáblázatban feltüntetett zsír, szénhidrát, fehérje tápanyagok 100 g-ra vonatkoztatott értékeit az uniós jelölési rendelet XIV. mellékletében szereplő átváltási együtthatókkal szorozva, ellenőrizve, az energiatartalom értéke már eleve magasabb volt, mint a jelölésen szereplő energiatartalom, tehát a rost tápértékének beszámítása nélkül is magasabb energiatartalom jön ki az átváltási együtthatókkal kalkulálva, mint ami a jelölésen szerepel. A rost energiaértékével akkor is számolni kell, ha a tápértékjelölésben nincs feltüntetve (nem kötelező jelölési elem).
ÁTVÁLTÁSI EGYÜTTHATÓK AZ ENERGIA KISZÁMÍTÁSÁHOZ
A feltüntetendő energiatartalmat a következő átváltási együtthatók alkalmazásával kell kiszámítani:
szénhidrát (a poliolok kivételével) 17 kJ/g – 4 kcal/g
poliolok 10 kJ/g – 2,4 kcal/g
fehérje 17 kJ/g – 4 kcal/g
zsír 37 kJ/g – 9 kcal/g
szalatrimok 25 kJ/g – 6 kcal/g
alkohol (etil-alkohol) 29 kJ/g – 7 kcal/g
szerves sav 13 kJ/g – 3 kcal/g
rost 8 kJ/g – 2 kcal/g
eritrit 0 kJ/g – 0 kcal/g
Továbbá az uniós jelölési előírás alapján a megadott értékeknek az egyes esetek függvényében olyan átlagértékeknek kell lenniük, amelyek a következőkön alapulnak:
a) az élelmiszer előállítója által végzett vizsgálatok;
b) a felhasznált összetevők ismert vagy tényleges átlagértékeiből végzett számítások; vagy
c) általánosan meghatározott és elfogadott adatokból kiinduló számítások.
(Az uniós jelölési rendelet XIV. Melléklete)
Egy konzerv csomagolásán nem táblázatos formában voltak feltüntetve a tápértékadatok, hanem felsorolásszerűen, folytatólagos módon. Ugyanakkor a csomagolás felülete elegendő nagyságú ahhoz, hogy a tápértékadatok táblázatos formában szerepeljenek rajtuk, amit az uniós jelölési rendelet is előír.
Állítások a terméken
Egy termék csomagolásán szerepelt a „prémium” megkülönböztető jelző, magasabb minőségre utaló célzattal, de a dokumentumok nem támasztották alá annak jogosultságát.
Manapság egyre népszerűbbek a jobb minőségre, a termék különlegességére utaló állítások az élelmiszerekkel kapcsolatban. Ilyenek lehetnek például a különleges, kiváló, extra, prémium, stb. Nagyon fontos, hogy ezek mögött a jelzők mögött valódi tartalom is legyen, vagyis a termék valóban különleges és magasabb minőségű legyen a hozzá hasonló többi termékhez képest. Az egyes önkéntes megkülönböztető megjelölések élelmiszereken történő használatáról szóló 74/2012. (VII.25.) VM rendelet szerint az élelmiszer-vállalkozónak minden esetben bizonyítania kell azt, hogy a terméke magasabb minőségű.