Az inuit eszkimók már évezredek óta ismerik a gyorsfagyasztást, és már ők is a halat tartósították így. Sőt, rájöttek arra, hogy a fagyasztott hal húsa ízletesebb lesz, a jellegzetes halas íz pedig mérséklődik. Nem csoda, hogy a szálkamentes halrudacskák a gyerekek kedvenceivé váltak.
Az első panírozott, mélyhűtött halrudacskára azonban még nagyon sokat kellett várni. Mint oly sok más konyhakész termék, ez is Amerikában jelent meg a boltok polcain, méghozzá 1953-ban a Gorton-Pew Fisheries jóvoltából. Szinte azonnal a gyermekek kedvenceivé vált, akik megkedvelték a ropogós panírba bújtatott falatnyi halszeleteket, annyira, hogy 1956-ban a Parents Magazine („Szülők Lapja”) elismerését is bezsebelte. Közben pedig elindult hódító útjára Európa felé is, elsőként Angliában jelent meg 1955-ben, hozzánk pedig jókora késéssel a rendszerváltáskor érkezett.
Ha szeretne többet megtudni a halrudacskák történetéről,
olvassa el korábbi cikkünket!
A hal fogyasztását egyöntetűen ajánlják a világ bármely táján dolgozó táplálkozási szakemberek, mert több szempontból is nagyon kedvező élettani hatásai vannak. Zsírtartalma alacsony, általában 1-15 százalék között mozog, fehérjetartalma pedig kiváló minőségű és könnyen emészthető. A halhús gazdag foszforban, vasban, jódban, kalciumban, de bőven találunk benne B-vitaminokat is, valamint olyan telítetlen zsírsavakat, amelyek fontosak szervezetünk működéséhez. Ebben éppen a halrudacskák alapjául szolgáló fehérhúsú, hideg tengerekben élő halak húsa a leggazdagabb.
A legfrissebb hazai táplálkozási ajánlás, a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége által kidolgozott Okostányér legalább heti egy alkalommal javasolja a halfogyasztást. A javasolt egy adagnak 150 gramm halhús felel meg, amely az egészséges felnőttek számára ajánlott.
A halhús tehát nagyon jól illeszkedik a kiegyensúlyozott táplálkozásba, azonban gyakran halljuk, hogy a halrudacska már sokkal kevésbé. Mi az igazság, mennyire kaphat helyet az étrendünkben, és főleg a gyermekek tányérján a halrudacska?
A kérdés megválaszolásához először azt kell megnézni, miből van a halrudacska. A boltokban ártól függően sokfélét találunk, jellemzően az olcsóbb típusok halpépből, aprított vagy darált halból készülnek, a drágábbak pedig filéből. Utóbbiak persze értékesebbek az egészségünk szempontjából, így érdemes a legjobb ár-érték arány miatt a valódi halfiléből készült termékeket keresni. Ehhez jó segítséget nyújt a csomagolás, amelyen kötelezően fel kell tüntetni, hogy mit tartalmaz a termék és milyen jellegű – aprított, darált vagy filé – hal alapanyagból készült.
Ez is érdekelheti
Antal Emese dietetikus, szociológus, a TÉT Platform szakmai vezetője szerint nem mindegy, hogyan készítjük el akár a legfinomabb halfiléből készült halrudacskát sem: „Bár csábító gyorsan forró olajba dobni ezeket és pár perc alatt megsütni, inkább a sütőben sütés javasolható. Ezzel a lépéssel ugyanis jelentősen kevesebb zsiradék lesz az elkészült aranybarna rudacskákban, egyben energiatartalmuk is sokkal alacsonyabb így készítve” – javasolja a szakember. Hozzáteszi, miközben sokan tudják, hogy a hal kifejezetten egészséges húsfélének számít, nagyon keveset eszünk belőle. „A TÉT Platform közelmúltban elvégzett reprezentatív kutatásában a megkérdezettek a halat a zöldségek és a gyümölcsök után a második legfontosabbnak tartják az egészséges étrendben. A több mint ezer ember megkérdezésével kialakult rangsorban az ötfokú skálán a hal 4,5-es értéket kapott, ami még a csirkehúst is megelőzte. Ennek ellenére mi magyarok nagyon kevés halat fogyasztunk, még európai viszonylatban is: mindössze 4,6-6 kilogrammot évente és fejenként, amivel a rangsor utolsó helyén vagyunk a vizsgált országok között.
A hal kedveltségének akadálya más hazai felmérések szerint éppen a jellegzetes illata és íze, kisebb részben pedig a szálkáktól való félelem. A halrudacskák előnye, hogy mindezt kiküszöbölik, ízük csak enyhén emlékeztet a halra (hiszen az eleve enyhébb ízű tengeri halfélékből készülnek), szálkát pedig nem tartalmaznak.
A megfelelően, zsiradékszegény módon elkészített halrudacskák segíthetnek megkedveltetni a gyermekekkel is a halfogyasztást, akik így idősebb korukban más halféléket is megkóstolnak és megkedvelhetnek majd.
Végül pedig egy fontos élelmiszerbiztonsági tanács: mivel a hal húsa – magas víztartalma miatt – a könnyen romló élelmiszerek közé tartozik, a halrudacskákkal is ennek megfelelően bánjunk! Mindig megfelelően süssük át, és törekedjünk arra, hogy frissen elfogyjon az elkészített adag! Ha pedig véletlenül felolvadt elkészítés előtt, akkor ne használjuk fel és semmiképpen se fagyasszuk vissza!