Honnan is származik valójában a hazai strandok egyik közkedvelt halétele?
Ez is érdekelheti
Az európai hekk (csacsihal) nem más, mint az argentin partok közeléből származó, tőkehalak családjába tartozó tengeri csuka.
A hekk nem magyar és nem is balatoni! A 60-as, 70-es években hazánkban már jelen lévő hekk feltételezhetően a magyar édesvízi halak exportja következtében fellépő készlethiány pótlása, illetve a keszegfélék árának növekedése miatt jelent meg.
Rendkívül könnyű elkészítése miatt hamar közkedvelt halétellé vált hazánkban is, emiatt is sütötték, illetve „hagyomány” miatt sütik a mai napig a balatoni büfékben, a strandokon és az éttermekben a Dél-Atlanti óceán partja mentén a Földközi-tengeren, az Észak-Skandinávián és Izlandon át egészen Észak-Afrikáig nagyüzemben halászott tengeri ragadozóhalat.
Hogy néz ki a hekk?
A hekk latin nevén Merluccius merluccius. Teste hosszúkás, maximum 1-1,6 méteresre nő, súlya maximum 10-16 kilogrammot ér el. A hazánkba érkező hekkek igen fiatalon kerülnek a hálóba, forgalomba kizárólag fej nélkül kerülnek. Kívülről szemlélve, háta és oldala szürke, hasa fehér-ezüstszürke színben pompázik. Szája szeme alá húzódó, fogai hosszúak és ragadozó voltát tekintve nagyon hegyesek.
Életmódja ragadozó, leginkább éjszaka rajhalakkal vagy heringekkel táplálkozik a felszín közeli nyílt vizeken, nappal 200-300 méteres mélységbe húzódik.
Enyhe íze, egyszerű feldolgozása/fogyasztása miatt szeretjük
Jó minőségű fehér húsú, kellemes enyhén hal ízű, jól átmosott állapotban jellegzetes halszagtól mentes. Majdnem teljesen szálkamentes, így gyermekek számára is könnyen fogyasztható.
Főzést, sütést követően húsa könnyen leválik a gerincről, kevés vizet enged, nem omlik szét. Megsütve szinte egyöntetűen fehér húsú, kívül roppanós, könnyedén fűszerezhető íncsiklandozó étel. Általában sütve, kovászos uborkával vagy savanyúsággal, friss fehér kenyérrel, valamint sült burgonyával fogyasztjuk.