Az egyik legnépszerűbb és sokoldalúan felhasználható növényünk a vadrózsa. Az őszi hónapokban egyre több helyen tűnnek fel a piros vagy narancsvörös színű csipkebogyóterméstől roskadozó vadrózsabokrok, melyek amellett, hogy szemet gyönyörködtetőek, jótékony hatással is bírnak. Cikkünkben összegyűjtöttünk néhány érdekességet a csipkebogyóról.
Hazánk egyik legkedvesebb vadon díszlő növénye a vadrózsa (Rosa canina). Szinte mindenhol megtalálható még ősszel is pirosló bogyója, mely sokszor a madarak és egyéb vadon élő állatok életmentő csemegéje. A csemegéről juthat eszünkbe a hecsedli, mely nem más, mint a csipkebogyóból készült lekvár sváb neve. A régmúlt időkben a Zsámbéki-medence számos településéről, többek között Budakesziről is, a falusi asszonyok hordták be a Fény utcai piacra. A csipkebogyót megfőzték, rendkívül nagy munkával átpasszírozták, és az így nyert sűrű levet tejeskannákból mérték ki a budai háziasszonyoknak. Ők a maguk ízlése szerint cukorral felfőzték, így került az asztalra igazi királyi csemegeként. Rendkívül ízletes finomság kaláccsal vagy akár vajas kenyérrel.
A csipkebogyó egyik legegyszerűbb felhasználási módja, ha teát készítünk belőle. A csipkebogyót késő ősszel, az első fagyok beállta után érdemes gyűjteni, mert finomabb lesz és könnyebb a feldolgozása is. Ha magunk gyűjtjük, otthon papírra kiterítve kíméletesen szárítsuk meg. A teához vágjuk ketté a gyümölcsöt, szedjük ki a magokat és áztassuk hideg vízbe körülbelül 12 órán keresztül, majd szűrjük le. A csipkebogyó C-vitamin-tartalma magas, azonban 50 Celsius-fok körüli hőmérsékleten megsemmisül, ezért fontos, hogy ne hőkezeljük a gyümölcsöt. Az áztatás után leszűrt teát felmelegíthetjük és ízesítve fogyaszthatjuk.
A csipkebogyónak számos jótékony hatása van a szervezetre. Erősíti az immunrendszert, antioxidáns, védi a sejteket a környezeti ártalmaktól, segíti a zsíros ételek emésztését, emellett epehajtó hatású. Serkenti a mellékvesék és a máj működését, csökkenti a koleszterinszintet, valamint a csipkemag által pótolja a szervezet jódszükségletét. Magas C-vitamin-tartalma miatt meghűlés és lázzal járó légúti fertőzések ellen kiegészítő terápiaként javasolt. Vízhajtó hatása miatt hólyaghurut, vesekő, vesehomok esetén jótékony, valamint lassítja a vesekő újraképződését, de fogyasztó teakeverékek alkotórészeként is találkozhatunk vele. Epe-, májbetegségek, bélhurut kezelésére is alkalmazható. Ezenkívül javasolják még cukorbetegség, illetve magas vérnyomás ellen.
Forrás: Kissné Dogossy Éva: Gyógynövények – A természet kincseskamrája, Pannon-Literatúra Kft., Kisújszállás, 2013, 9-11p.