A búzasör elterjedését évszázadokig a világ egyik legelső élelmiszerbiztonsági törvénye, a bajor sörtisztasági törvény akadályozta. A középkori, háborús időkben hozott törvény rendelkezései ma is érvényben vannak, de persze ez nem jelenti azt, hogy a búzasör káros az egészségre.
Búzasört már ezer évvel ezelőtt is főztek a Duna mentén a német fejedelemségek sörfőző mesterei. Az ital mégis csak az elmúlt 20-25 évben lett rendkívül népszerű a kontinensen. A búzasör térhódítását két dolog tette lehetővé. Az egyik, hogy az ital nagyon ízlik a női fogyasztóknak. A másik pedig az Európai Unió Bíróságának 1987-ben hozott döntése.
A német sörtisztasági törvény előírásaihoz évszázadok óta ragaszkodnak a németek. A Reinheitsgebot nevű törvényt 1516-ban hozta IV. Vilmos bajor herceg, miután a család landshuti ágának kihalásával a saját koronája alatt egyesítette Bajorországot. A Reinheitsgebot arra kötelezte a bajor sörfőzőket, hogy a sör előállításához kizárólag árpamalátát, komlót és vizet használjanak. Tilos volt más adalékanyagot hozzáadni a sörhöz. Ha valaki megszegte a törvényt, annak az összes sörét elkobozták. Ez biztosította, hogy a hercegség területén mindenhol jó minőségű sört kapjanak az emberek. Azért egy kiskaput hagyott IV. Vilmos. A hercegi udvar főzhetett búzasört is.
Ez is érdekelheti
A korábban sörfőzéshez használt adalékanyagokra, a búzára és a rozsra adót vetett ki az uralkodó. Ezzel nem csak azt érte el, hogy ne rontsák le a mesterek a sör minőségét, hanem azt is, hogy az ínséges, háborús időkben ne sörfőzésre használják fel az összes gabonát, hanem jusson belőle étkezésre is.
A német fejedelemségek 1871-es egyesítésekor Bajorország elérte, hogy egész Németországban kötelező legyen a Reinheitsgebot. Emiatt lassan elsorvadtak azok a kisebb sörfőzdék, ahol addig gyógynövények vagy gyümölcsök hozzáadásával főzték a helyi sörkülönlegességeket. Az évszázadok során alig enyhítettek a szigorú törvényen, mindössze az addig is használt, de csak Louis Pasteur által a 19. században azonosított sörélesztőt adták hozzá a felhasználható összetevőkhöz.
Az Európai Közösségek Bírósága a közös piac védelmében 1984-ben támadta meg a német sörtisztasági előírásokat. Ezeket akkor a söradóról szóló, 1952-ben hozott Biersteuergesetz nevű törvény tartalmazta. A törvény alapján németek megtiltották, hogy „Bier” azaz sör elnevezéssel forgalmazzanak Németországban olyan italt, amelyet nem kizárólag a négy összetevő felhasználásával főztek.
Az ügyben három évvel később született döntés. Ebben a bíróság megállapította, hogy Németország a sörtisztasági törvény alkalmazásával kötelezettségszegést követ el. Ettől az időponttól lehet sörként „Spezial-Bier” megjelöléssel forgalmazni Németországban azokat az italokat is, amelyek nem kizárólag árpából, komlóból, élesztőből és vízből készülnek.
A bíróság döntése nem ingatta meg a piacvezető bajor sör gyártókat, hiszen ők azelőtt és azután is részesültek a Reinheitsgebot minőségi garanciájának jótékony hatásaiból. A kisebb sörgyártó cégek viszont azonnal meglátták a piacon kínálkozó lehetőséget és ezzel kezdetét vette a búzasör- forradalom.
Az ötszáz éves törvény
Az idén ötszáz éves szigorú törvénynek voltak előzményei is. Rőtszakállú Frigyes 1156-ban Augsburgban hozott rendeletet arról, hogy szigorúan meg kell büntetni azt a sörfőzőt, aki rossz sört főz vagy a csapolásnál becsapja a vevőket. Először 1363-ban Weimarban hoztak törvényt arról, hogy a sör csak árpamalátából, vízből és komlóból főzhető. Harminc évvel később Nürnbergben kifejezetten az éhínség miatt tiltották meg az árpán kívül más gabonák felhasználását a sörkészítéshez. Bajorországban 1447-ben, 1487-ben és hat évvel később is kimondták, hogy csak (árpa)maláta, víz és komló használható. IV. Vilmos tulajdonképpen csak a helyi rendeleteket egységesítette a legendás 1516-os bajor sörtisztasági törvényben, aminek előírásai máig érvényben vannak.