A banán nemcsak az egyik legnagyobb mennyiségben termesztett élelmiszernövény a világon, de az egyik legrégebbi is. Cikkünkben a közkedvelt déligyümölcs történetéről olvashatnak.
Ez is érdekelheti
Egy kis történelem
Talán sokakat meglep, hogy a banán őshazája Délkelet-Ázsia. Egyes Új-guineai régészeti leleltek alapján Kr.e. 6000-8000 évvel már kezdetleges termesztésről is beszélhetünk. A gyümölcs az ókorban terjedt el Ázsia trópusi vidékein, majd eljutott Afrikába is, ahol gyorsan terjedt a banántermesztés, nem kis részben a rómaiaknak köszönhetően. A banán nemzetség tudományos nevét (Musa) Antonius Musa után kapta, aki Augustus római császár orvosa volt, és – egyéb érdemei mellett – szorgalmazta a banántermesztés elterjesztését a birodalom erre alkalmas területein. A kedvelt csemege először arab közvetítéssel került Európába a Közel-Keletről, majd a portugál hajósok jóvoltából jutott el Amerikába a XV-XVI. században, ahol szintén hatalmas karriert futott be. A „banán” vagyis az angol „banana” név a növény Guinea-ban használatos nevéből, azaz a „banema”-ból ered, amelynek első írásos említése a XVII. században jelent meg. Napjainkban, a trópusi égövben szinte mindenhol termesztik, ahol van megfelelő talaj és elég csapadék a növény számára.
A banánfélék két nagy csoportja
Az évszázadok, sőt évezredek alatt a banánnak igen sok fajtája, változata, hibridje alakult ki. Szerte a világon több mint ötszáz fajtát használnak a termesztésben, de az összes kevésbé elterjedt változatot is beleszámítva ez a szám valószínűleg ezernél is több lehet. Alapvetően két nagy csoportra lehet a banánféléket elkülöníteni: az ún. „desszertbanán” édes, friss gyümölcsként fogyasztható, míg a kevésbé édes „főzőbanán” főként feldolgozva fogyasztandó, mint például a burgonya. Európában és Észak-Amerikában tulajdonképpen csak a desszertbanánt nevezik banánnak, a főzőbanán „plantain” néven kerül forgalomba. Ázsiában és Afrikában, ahol a banán felhasználása sokkal változatosabb, ennél sokkal több csoportot is megkülönböztetnek.
Banánbetegségek
A fentiek fényében kifejezetten érdekes, hogy a nagy változatosság ellenére a világtermelés 47%-át a Cavendish fajta adja, amely nem más, mint az általunk is fogyasztott nagyméretű, édes, sárgára érő banán. A Cavendish fajta elterjedése a kiindulási helyéről elnevezett Panama-betegség járvány következménye. Az 1950-es évekig a fő desszertbanán-fajta a Gros Michel volt, ekkor azonban Panamában megjelent egy kórokozó gomba, ami gyors ütemben terjedve pusztította a banánültetvényeket szerte a világban. A kórokozóval szemben egyetlen fajta, a Cavendish bizonyult ellenállónak, ebből adódóan vált uralkodó fajtává. A „háborúnak” azonban nincs vége, a 90-es években Tajvan szigetén megjelent a gombának egy új törzse, amely már a Cavendish banánokat is képes megbetegíteni. A kórokozó gyorsan terjed Ázsiában, továbbá Kelet-Afrikában is megjelent. Nyugat-Afrika, Közép-és Dél-Amerika egyelőre mentes a kórokozótól, ezeken a vidékeken rendkívül szigorú növényegészségügyi intézkedésekkel próbálják megakadályozni a fertőzés terjedését. Eközben a nemesítők gőzerővel keresik a megoldást a problémára, többek között a génmanipuláció segítségével is. A kutatások ugyan kecsegtetnek némi eredménnyel, ezzel összefüggésben viszont új problémaként merül fel, hogy a GMO élelmiszerek megítélése a világban meglehetősen ellentmondásos.