Napóleoni legenda? Nem tisztázott eredet? Magyar bor? Sok kérdés merül fel a kékfrankos bor kapcsán. Cikkünkből mindre választ kaphat!
Eredete
Számos izgalmas történet és legenda él a kékfrankos szőlő származását illetően. Eredete nem ismert teljes mértékben, ám az biztosra vehető, hogy Közép-Európából, egyes elképzelések szerint a mai Ausztria területéről származó, a kék zimmettraube és a gouais blanc kereszteződésével megalkotott szőlőfajta. Az első említések Németországhoz és Ausztriához köthetőek, és az 1800-as évek középső felére tehetőek. Hazánkban először csak az 1890-es években kezdték emlegetni az akkor még nagyburgundi néven is ismert szőlőfajtát.
Napóleoni legenda
A korai legenda szerint kékfrankkal kellett a soproni boros gazdáknál fizetni a szőlőért. Ám ez valószínűleg csupán legenda, hiszen akkoriban Sopronban még leginkább fehérbor volt az elterjedt. Ugyanakkor, valami alapja mégis lehet a legendának, hiszen akkoriban használták a franciák a rézből vert jó minőségű frankot, amely bizonyos körülmények között zöldeskék színben is megjelenthet.
Külleme
A levelei nagyok és tagolatlanok. Fürtjei közepesen tömöttek, a bogyói átlagos nagyságúak, amelyek viszonylag vastag, sötétkék színű héjjal rendelkeznek. Ezt a szőlőt bőtermő fajtának tartják, korai rügyezéssel és késői éréssel.
Előfordulása
A világ összes kékfrankos szőlőfajtájának a fele hazánkban található. Ez a legtöbbet telepített fajta, ami csaknem 8000 hektárnyi területen található meg Magyarországon. A legjelentősebb helyek közé tartozik Sopron, Szekszárd, a Kunsági borvidék és Eger. Egerben és Szekszárdon nem csak fajtaborként készítik: a bikavér alapú házasításokban követelmény, hogy a kékfrankos legyen a fő fajta. A hangsúly itt a termőterületen és a stíluson van, nem a fajtákon. A soproni kékfrankos borok fő jellemzői közé tartozik a magasabb sav, a friss gyümölcsösség és a határozott feszesség. Ezzel a fajtával a Kunsági borvidéken gyakran a rosé és a könnyed, friss, gyümölcsös vörösborok formájában is találkozhatunk.
Jellemzése
Magas minőségre és változatos stílusokra képes, ugyanakkor a termőterület sajátosságait is jól át tudja adni. Egy igazi kárpát-medencei, helyi fajta.
A kékfrankosnak köszönhető, hogy a bikavérek magukban hordozzák a frissességet, a gyümölcsösséget és a fűszerességet. A hordós, érlelt borok és a könnyű rosék mellett, gyümölcsös vörösborok is születhetnek belőle. Utóbbiak epres, málnás, gyümölcsös, ibolyás, virágos, friss és finoman fűszeres sajátosságokra emlékeztetnek.
Forrás: Kielmayer K., Geri Á., Dr. Némethy S., Kelemen-Zobor E., Herbent G., Magyar Turisztikai Ügynökség, Dr. Mészáros G., Czinki T., Harmath Cs., Ercsey D., Hegyközségek Nemzeti Tanácsa (2021/2022): Magyar bor termőhelyek és szőlőfajták. Agrárminisztérium, Budapest