Az állati eredetű fehérjeporok gyakori alapanyaga a tejsavófehérje. Ha kíváncsi rá, hogyan állítják elő a por alakú tejsavófehérjét, olvasson tovább!
A savófehérje a tejtermékgyártás (pl. sajtgyártás) mellékterméke. A fennmaradó, fel nem használt folyadékot (savót) összegyűjtik, majd szűrők segítségével elválasztják a savófehérjéket. A folyadék ezután további koncentrálási, szűrési, elválasztási és tisztítási fázisokon megy keresztül (pl. membránszűrés, ioncserés kromatográfia, enzimatikus hidrolízis), amellyel koncentrált és tiszta tejsavófehérjét állítanak elő. Végül egy szárítási fázissal eltávolítják belőle a vizet, így kapjuk meg a por alakú tejsavófehérjét.
A tejsavófehérje-por előállítása tehát többféle módon történhet. Az alábbi infografikán egy lehetséges gyártási folyamatot mutatunk be.
A membránszűrés (MF) egy hideg hőmérsékletű elválasztási eljárás, amely porózus membránokat használ. A membránok különböző pórusméreteiknek köszönhetően képesek akár a baktériumok eltávolítására, a savó zsírtalanítására, a szénhidrátok és ásványi anyagok átengedésére, valamint a savófehérje megtartására.
A membránszűrésnek több típusa is van aszerint, hogy milyen méretű anyagot kell kiválasztani a folyadékból. A négy típusát fordított ozmózisnak, nanoszűrésnek, ultraszűrésnek és mikroszűrésnek nevezik a pórusméret növekedésének sorrendjében. Az ultraszűrés (UF) nagyobb pórusú membránokat használ, amelyen a sók, cukrok, szerves savak és kisebb peptidek áthaladnak, míg a fehérjék, zsírok és poliszacharidok nem. A mikroszűrés (MF) során csak a lebegő szilárd anyagok, baktériumok és zsírcseppek nem tudnak áthaladni a membránon.
A keresztáramú szűrés (cross-flow filtration) számos előnyt biztosít a hagyományos szűréssel (dead-end filtration) szemben. A termékáram folyamatosan halad át a membránon, nincs szűrőpogácsa, amely szennyeződéshez és egyenetlen áramláshoz vezethetne. Lehetővé teszi a folyamatos, automatizált szűrést és egyenletes termékminőséget eredményez. Nincs szükség szűrési segédanyagokra és a membránok élettartama meghosszabbodik.
Az ioncsere egy olyan folyamat, amely szelektíven izolálni tud bizonyos fehérjeösszetevőket (töltésük különbségei alapján szétválasztja őket.)
Hidrolizálás során a fehérjéket fizikai kezeléssel (hővel, savval) vagy enzimekkel való kezelése révén a természetes emésztési folyamatot utánozva kisebb egységekre bontják (peptidekre). Az „előemésztés” miatt a hidrolizált fehérjék funkcionalitása nő, jobb emulgeáló és érzékszervi tulajdonságokkal (szín, íz textúra) rendelkeznek és gyorsabban felszívódnak a bélben.
A proteáz a fehérje hidrolízis során leggyakrabban használt enzim.
Az állati eredetű fehérjeportesztünk során vizsgált valamennyi hidrolizált tejsavófehérjét enzimatikus kezeléssel állították elő. A hidrolizálás többségében tejsavó-izolátumból, ritkábban tejsavó-koncentrátumból történt. A hidrolizálás mértékében is különbségek mutatkoztak, gyakran alkalmaztak részben hidrolizált tejsavófehérjét, mivel azzal jobb érzékszervi tulajdonságok érthetőek el (kevésbé lesz keserű ízű).