Illatában friss és intenzív, ízében különleges, színében változatos, csillogó és fénylő. Mi az? A rozé.
Mint minden bor esetében, így a rozé minőségénél is alapvetően meghatározó a szőlő minősége. A Kárpát-medence földrajzilag optimális a jó rozé borok készítéséhez. A jó rozéborhoz teljesen egészséges, biológiailag közel érett, harmonikus cukor-sav arányú kékszőlőre van szükségünk. Tőlünk délre lévő bortermő vidékeken már a szőlő savai „elégnek”, így üde, friss rozé nem készíthető belőlük. Az északra fekvő területeken pedig a szőlő nem érik be kellő mértékben. A rozé boroknál a könnyedség a kívánatos.
Az 1990-es évek végéig Magyarországon elenyésző volt a rozébor forgalmazás. 1999-ben Miklós nevű borászok kitalálták, hogy a rozé népszerűsítése érdekében minden évben december 6-án Miklós napján országos rozébor versenyt tartanak Kecskemét-Miklóstelepen, ahol a bírálatot kizárólag Miklós nevű borászok végzik.
A kezdetben 67 mintával indult verseny mára már stabilan 300 feletti mintaszámmal kerül megrendezésre Kunszentmiklóson. A magyar borászok újra is mindig fogékony kiváló munkája, és a jó marketing eredménye képen a mai borfogyasztás kb. 25%-át már a rozéborok teszik ki. A magyar rozék kiváló minőségét mi sem bizonyítja jobban, hogy a „le Mondial de Rosé” rozébor világversenyen folyamatosan az élmezőnyben végeznek.
Ez is érdekelheti
A rozé fő ismérvei
Már a rozé névből adódik, hogy valamilyen köze van a rózsához. Változatos tónusú, de a halvány rózsaszíntől a világos pirosig terjedő színű borról van szó. Ez az a bortípus, melynél a színnek a minőség szempontjából meghatározó jelentősége van. A rozé fogyasztását a szemével kezdi el a borszerető ember. A bornak csillognia, fénylenie kell, hogy a szemet azonnal elkápráztassa. Meghatározónak kell lennie a piros szín különböző árnyalatainak, melyet enyhe lilás, vagy egyes fajtaborok esetén – mint például a Kadarka vagy Portugieser – barnás árnyalat egészíthet ki.
Ez a bortípus is nevét a színéről kapta, de hogy tényleg rozébornak nevezhessük egyéb nagyon fontos kritériumoknak is meg kell felelnie, melyekről korábbi cikkünkben még többet olvashatnak!
Illatában a friss szőlő aromájának kell dominálnia, a fajtanévvel forgalomba kerülőknél természetesen a fajtának egyértelműen kell érződnie. Az illatnak intenzívnek kell lennie, melyet nagyban elősegít a jó rozéban megőrzött széndioxid borból történő felszabadulása.
Optimálisnak a szakirodalom a 10-12°C-on történő fogyasztást preferálja. Nyári hőségben természetesen alacsonyabb hőmérsékleten nyújtja az igazi élvezetet.
A rozé jó szívvel a következő évjárat megjelenéséig ajánlható. Önmagában is fogyasztható, de a legkülönbözőbb ételekhez is kiváló ital. Nem javasolt nehéz, vöröshúsból készült ételekhez, mint például a vaddisznó vagy szarvaspörkölt, mert ezek annyira intenzív zamatokkal rendelkeznek, hogy nem tud érvényesülni mellette a rozé könnyed finomsága. A korszerű táplálkozásnak viszont a legkiválóbb kiegészítője. Grillezett fehérhúsokhoz, de még zöldségekhez is a legkiválóbb ital egy jól behűtött rozé.
Forrás: Nébih/Kunszeri Miklós