Ki gondolta volna, hogy a sörfőzés az egyik legrégebbi hagyományokra visszanyúló mesterség. Meghökkentő, de négyezer évre visszamenő leleteket találtak a sör készítésének bizonyítékaként.
Annak idején Hammurabi, babiloni uralkodó sörkimérést szabályozó törvényeket tett közé. Az észak-európai területeken a sörfőzés hivatalos engedélyhez volt kötve, kolostorokban és házi sörfőzdékben zajlott. A sörfőzéshez való jogokat a kolostoroknak adományozták, illetve a tehetősebb polgárok engedhették meg maguknak. Ezekben az időkben kézműves módszerekkel dolgoztak.
Magyarországon, a sörkészítésre vonatkozóan a 11-12. századból maradtak feljegyzések, egész pontosan, írásos emlékeink szerint 1152 óta foglalkozunk sörrel. Az évszázadok leforgása alatt eleink, háznál, uradalmaknál, céhekben, városi sörfőzdékben készítették.
A „tisztasági törvény” bevezetésére 1516-ban került sor Bajorországban, amely kizárólagosan maláta, víz, komló és élesztő felhasználást tett lehetővé a sör főzése során.
Ez is érdekelheti
A 19. század végén került sor a kézműves módszerekről az ipari előállításra való áttérésre. A monopoltőkések konszernekké tömörülve uralták a piacot, kiszorítva ezáltal a kis sörfőzdéket. Söripari munkásokat a nyári időszakokban foglalkoztatták, télen egyedül a malátakészítés folyt. A két folyamat kiegészítvén egymást alakult ki a sörfőző- és malátakészítő szakma.
A magyar sörtermelés Kőbányára koncentrálódott. Az első világháború végeztével nyolc sörgyár üzemelt az ország területén. Hazánkban a fogyasztás a ’80-as évek végéig fokozatosan nőtt. A rendszerváltás sörpiacunkon is változást hozott. A fogyasztás lecsökkent. 2000-ben viszont 5%-os emelkedést regisztráltak a fogyasztásban. Manapság négy hazai sörgyárban termelnek, évente körülbelül 6 millió hektoliter kerül forgalomba.
Következő terméktesztünkben a búzasörökkel foglalkozunk. Íme néhány gondolat a búzasör történetéről is.
Régebben a búza nem volt több mint egy alternatív alapanyag, amelyet kis mennyiségben adagoltak a sörhöz mindaddig, míg egy évben olcsóbb áron lehetett beszerezni, mint az árpát, de ekkor még nem nevezték búzasörnek a nagyobb tartalom ellenére sem.
A búzasör (wiezenbier, weissbier) Bajorországból származik, mai napig felsőerjesztésű élesztőkkel készül, minimum 50% búzamalátát tartalmaz, a maradék rész pedig árpamaláta. Csupán az utóbbi évtizedekben vált igazán népszerűvé a fogyasztása, kétféle változata ismert a szűrt (kristallweizen), valamint a szűretlen (hefeweizen).
Források: Szabó Sándorné.: 1998. Söripari technológia, Csehné Szepessy M.: 1979. Élelmezési iparok I.
Képek forrása: www.sor-bor.blogspot.com, www.sorlap.hu