Milyen halfajokkal találkozunk Magyarországon?

Nektek melyek a kedvenc magyar halaitok? Cikkünkben az öt legismertebb hazai halfajt mutatjuk be.

Ponty

Az egyik legismertebb és legnépszerűbb halunk a ponty, amelynek színe a zöldesszürkétől a narancssárgáig, formája a tányérszerűen kerektől a mérsékelten magas hátú tőpontyon át a megnyúlt testű nyurgapontyig változhat.

Őshonos halunk, amely Belső-Ázsiából jutott el Európába. Jellemző a folyószakaszon, de kedveli a náddal, a gyékénnyel határolt, jól felmelegedő, fenéklakó állatokban gazdag, gyengén áramló vagy mozdulatlan vizeket is.  A ponty az a nagytestű, jól védekező, horgászok által is kedvelt halfaj, amely gazdasági és horgászati szempontból egyaránt fontos. Testhossza az 1 métert, tömege a 30 kg-ot is elérheti. Táplálékként főként kagylót, csigát, ezek mellett más gerinctelen állatokat és növényi hajtásokat is fogyaszt.

Keszegfélék

Több faja ismert, a balatoni büfék közkedvelt étele a keszeg. Legismertebb fajai közé tartozik a Jászkeszeg, amely többnyire magányosan járja a mélyebb és nem túl gyors vizeket, az áramló vizű nagyobb csatornákat, és árvizek által felfrissülő mélyebb holtmedreket.

A dévérkeszeg a nagyobb folyók lassú, síkvidéki szakaszának jellemző hala, általában magányosan vagy kis csapatokban jár tápláléka után, nagyobb rajokba csak teleléskor tömörül.

A fénykép Dr. Harka Ákos munkája.

Jászkeszeg

A karikakeszeg kitűnő alkalmazkodóképességét mutatja, hogy a patakoktól kezdve a nagy folyókig szinte minden víztérben megtalálja életfeltételeit, de jellemzően a folyók középső és alsó szakaszának a hala.

A bagolykeszeg az áramló vizet kedveli, így leginkább a folyóban találkozhatunk vele, az iszapos mederszakaszokon nem jellemző.

A szilvaorrú keszeg áramláskedvelő halfajunk, amely eredetileg félsós tengeröblökben élő és onnan folyókba fölvándorló hal volt, de az idők folyamán alkalmazkodtak az édesvízi életmódhoz.

Keszegféléink szinte mindent elfogyasztanak, étlapjukon megtalálhatóak, a fenéklakó gerinctelen állatok, szerves törmelékek és növényi anyagok, algacsoportok, vízre hulló rovarok, férgek, puhatestűek és rovarlárvák.

Harcsa

Hazánk vizeiben elterjedt őshonos hal. Rendkívüli mérete miatt különleges helyet foglal el horgászhalaink sorában. Találkozhatunk vele a folyószakaszon és a mély vizű holtmedrekben is. Nagyobb állományai ott alakulnak ki, ahol megfelelő búvóhelyet talál a az alámosott partok üregeiben. A nappalokat általában nyugalmi állapotban tölti, főként az esti órákban és az éjjeli órákban jár zsákmány után.

Harcsa
Harcsa

Táplálékát főként halak teszik ki, de elfogyasztja a kagylókat, egyéb gerinctelen állatokat is.  Gazdasági szempontból igen jelentős, értékes halunk. Szálkamentes húsa rendkívül ízletes.

Fogassüllő

Egy vérbeli horgász számára tekintélyes fogást jelenthet, ugyanis 1 méternél is nagyobbra nőhet. Általában az éjszaka folyamán táplálkozik, étrendjét kisebb és fiatal halak teszik ki. Kedveli az oxigéndús vizeket, állóvizekben és folyókban egyaránt megfordul. A másik hazai süllőfajtől, a Kősüllőtől pikkelyei mintázatában különböztethető meg, a Fogassüllőnek foltosabb a pikkelye, míg a Kősüllő pikkelyét egyenes, hosszabb foltok díszítik.

Közép- és Kelet-Európa vizeiben megtalálható, hazánkban a legértékesebb és legkeresettebb őshonos halaink egyike. A tisztább vizű nem túlságosan gyors folyóvizeket kedveli, az üledékes, mocsarasodó vizeket nem, de az oxigénben gazdagabb állóvizekben is megtalálja életfeltételeit.

Fogassüllő

Kedvelt táplálékai közé tartozik a razbóra, a szélhajtó küsz, a bodorka vagy a vörösszárnyú keszeg. Rablására jellemző, hogy a kishalak legyezőszerűen menekülnek. Ha áldozata elmenekül, visszavonul a fedezékébe, nem üldözi.

Erősen megnyúlt, oldalról összenyomott, aránylag alacsony hátú hal. Feje és csúcsba nyíló szája is nagy. Szájában erős fogak vannak, melyek között nagyobb, a többi közül kiemelkedő „ebfogak” is találhatók. Közeli rokonának a kősüllőnek, ebfogai csak a 10-15 centiméternél kisebb, fiatal példányoknak vannak.

Pikkelyei aprók, zöldesszürke alapszínét szabálytalan alakú és elrendeződésű sötétebb harántsávok mintázzák.

Csuka

A csukafélék családjának ez az egyetlen képviselője Európában, így igazán hasonló rokona, amellyel összetéveszthető lenne, nem él vizeinkben. Nagyra növő, őshonos ragadozóhalunk, amely szinte valamennyi vizünkben megtalálható a hegyvidéki patakok kivételével. Előnyben részesíti a vízinövényzettel gazdagon benőtt vizeket, amely kiváló leshelyként is szolgál. Színét erősen befolyásolja a környezete, ezért vizenként nagyobb eltérések is mutatkozhatnak.

Csuka

Teste hosszúkás és erőteljes, a hát- és a hasvonal szinte párhuzamos. Feje hosszú, orra a kacsa csőrére emlékeztet. Szája nagyra nyitható, benne nagy, tűhegyes fogak helyezkednek el, amelyek a horog kivételekor könnyen megsérthetik a horgász kezét, de még a szájpadláson és a kopoltyúíveken is vannak fogai.

Falánk ragadozó, áldozatára gyorsan, lesből, takarásból támad, és ritkán hibázik. Ha mégis elvéti a támadást, akkor nem üldözi tovább áldozatát.

Forrás: NÉBIH

Képek: Dr. Harka Ákos

Tetszett? Oszd meg: Share on Facebook