Egy élelmiszer címkéje sokkal többet jelent, mint a termék neve és az összetevők felsorolása. A tárolási feltételektől a tápértékadatokon át számos információnak kell pontosan és egyértelműen tájékoztatnia a fogyasztókat. A csalamádék tesztje során ezért a Nébih szakemberei a termékek jelölését is alaposan megvizsgálták.
A jelölések ellenőrzéséhez a hazai gyártású termékek esetében bekértük a készítmények gyártmánylapját, továbbá minden dokumentációt, amelyek a termékek megalapozott vizsgálatához szükséges információt tartalmaznak. Ezt követően – a vonatkozó jogszabályokat figyelembe véve – megnéztük, hogy a termékek jelölése megfelel-e az előírásoknak, többek között az uniós jelölési rendelet elvárásainak.
Az élelmiszer-előállítást végző vállalkozásoknak gyártmánylappal kell rendelkezniük a gyártmánylapról szóló hazai rendelet értelmében, amely az élelmiszer-előállító által vezetett, a feldolgozott-élelmiszer élelmiszer-biztonsági, minőségi jellemzőire vonatkozó nyilvántartás.
A gyártmánylapon többek között fel kell tüntetni az élelmiszer-előállító vállalkozás nevét és székhelyének címét, az élelmiszer előállítási helyének, illetve helyeinek címét, az élelmiszer forgalomba hozatala során használt megnevezését, az élelmiszer egységnyi mennyiségű előállításához felhasznált valamennyi összetevő nevét, előállításkori tömegük csökkenő sorrendjében, az élelmiszer eltarthatóságát, biztonságát meghatározó műveletek és paramétereik felsorolását, a termék élelmiszer-biztonsági, minőségi jellemzőit, az élelmiszer minőségmegőrzési/fogyaszthatósági időtartamát.
„Változó arányban” – mikor alkalmazható ez a jelölés?
A csalamádékban többféle zöldség szerepelhet, amelyek aránya természetesen változhat. Ezért az uniós szabályozás szerint a jelölésen bizonyos esetekben alkalmazható a „zöldségek változó arányban” megjelölés is – de csak akkor, ha az egyes összetevők mennyisége nem tér el jelentősen egymástól.
A vizsgált termékek közül 15 esetében szerepelt ilyen vagy ezzel egyenértékű megjelölés. A laboratóriumi vizsgálatok alapján azonban 11 terméknél az egyes zöldségösszetevők aránya jelentősen eltért egymástól, ezért a „változó arányban” jelölés alkalmazásának feltételei nem teljesültek. A legtöbb esetben a káposzta aránya haladta meg számottevően a többi összetevőét.
A lényeg: ha egy zöldség egyértelműen meghatározó összetevője a terméknek, ezt a jelölésnek is tükröznie kell.
Tudta?
Az összetevőket főszabály szerint a gyártáskor felhasznált mennyiségük alapján, tömeg szerinti csökkenő sorrendben kell feltüntetni. Vagyis általában abból van a legtöbb a termékben, ami elsőként szerepel az összetevők felsorolásában.
Adalékanyagok: nem elég az E-szám feltüntetése
Nem elég az adalékanyagokat feltüntetni a termék jelölésén, azt is jelezni kell, milyen technológiai céllal alkalmazták őket. Ezért az adalékanyag neve vagy E-száma előtt a megfelelő funkcionális csoportnevet is fel kell tüntetni, például „tartósítószer”, „savanyúságot szabályozó anyag” vagy „antioxidáns” megnevezéssel.
A csalamádéteszt során több terméknél is előfordult, hogy az adalékanyag neve vagy E-száma szerepelt ugyan az összetevők között, de a hozzá tartozó funkcionális csoportnév hiányzott.
A megfelelő jelölés tehát nemcsak azt mutatja meg, mi került a termékbe, hanem azt is, milyen szerepet tölt be benne.
Tárolás: mi történik a felbontás után?
A megfelelő tárolási feltételek feltüntetése szintén fontos része a jelölésnek. A vizsgált csalamádék között egyaránt voltak felbontás előtt hűtést nem igénylő, valamint hűvös vagy hűtött tárolást igénylő termékek.
Öt terméknél merült fel probléma a tárolási feltételek jelölésével kapcsolatban. Előfordult például, hogy a „Minőségét megőrzi” dátum és a tárolási előírás a csomagolás egymástól távol eső részein szerepelt, egyértelmű kapcsolat nélkül.
Nem mindig elegendő kizárólag a bontatlan termékre vonatkozó tárolási feltételeket megadni. Amennyiben a csomagolás felbontása után a termék csak meghatározott körülmények között tárolható biztonságosan, ezt is fel kell tüntetni. A tárolási tájékoztatásnak ilyen esetben egyértelműen irányt kell mutatnia arra vonatkozóan is, hogyan kell tárolni a terméket felbontás után, és – ha szükséges – mennyi időn belül célszerű vagy kell elfogyasztani.
Az egyik vizsgált termék jelölése például tartalmazta a „felbontás után hűtve tárolandó” figyelmeztetést, azonban nem tüntették fel a felbontást követő felhasználhatósági időt. Az előállító gyártmánylapja szerint a terméket felbontás után hűtőszekrényben kellett tárolni, és három napon belül el kellett fogyasztani. Ez az információ a fogyasztó számára lényeges, ezért annak a jelölésen is meg kellett volna jelennie.
Tudta?
A minőségmegőrzési idő azt jelzi, hogy megfelelő tárolás mellett a termék meddig őrzi meg elvárt minőségét. A fogyaszthatósági idő ezzel szemben a gyorsan romló, mikrobiológiai szempontból kockázatos élelmiszereknél alkalmazott jelölés.
Tápérték: mire vonatkoznak az értékek?
Egy üveg csalamádéban a zöldségek mellett felöntőlé is található, és nem mindegy, hogy a tápértékjelölés a teljes termékre, vagy csak a lecsepegtetett zöldségekre vonatkozik. Mindkét megoldás alkalmazható, a lényeg azonban az, hogy a jelölésből egyértelműen kiderüljön, mire vonatkoznak a feltüntetett értékek.
A vizsgálat során 6 terméknél nem volt egyértelmű, hogy a megadott energia- és tápértékadatok a teljes nettó tömegre vagy a lecsepegtetett töltőtömegre vonatkoznak.
A Nébih felhívta az érintett előállítók figyelmét arra is, hogy a csalamádé fogyasztási szokásait figyelembe véve érdemes megfontolni a lecsepegtetett termékre vonatkozó tápértékjelölést.
Tudta?
A nettó tömeg az üvegben található teljes élelmiszer mennyisége, vagyis a zöldségek és a felöntőlé együttes tömege. A töltőtömeg ezzel szemben azt mutatja meg, mennyi szilárd élelmiszer marad a termék lecsepegtetése után.
Energiaérték: a számítás módja is számít
A tápértékjelölésben szereplő adatoknak megfelelően megalapozottnak és igazolhatónak kell lenniük. A gyártók a tápértékadatokat többféle módon is meghatározhatják, de a választott módszerrel kapott adatokat megfelelő dokumentációval alá kell támasztaniuk, az energiatartalom számítását pedig a jogszabályban előírt együtthatók használatával kell elvégezni.
Tudta?
Az energiatartalom kiszámítása során a jogszabály meghatározza az egyes tápanyagokhoz tartozó átváltási együtthatókat:
• szénhidrát: 17 kJ/g - 4 kcal/g
• poliolok: 10 kJ/g - 2,4 kcal/g
• fehérje: 17 kJ/g - 4 kcal/g
• zsír: 37 kJ/g - 9 kcal/g
• szalatrimok: 25 kJ/g - 6 kcal/g
• alkohol (etil-alkohol): 29 kJ/g - 7 kcal/g
• szerves savak: 13 kJ/g - 3 kcal/g
• rost: 8 kJ/g - 2 kcal/g
• eritrit: 0 kJ/g - 0 kcal/g
14 termék dokumentációjának vizsgálata során merült fel probléma az energiatartalom meghatározásával kapcsolatban. Több esetben a számítás nem vette figyelembe a szerves savak és a rost energiatartalmát, illetve az alkalmazott számítási módszer nem volt megfelelően igazolható.
A savanyúságoknál a tápérték meghatározását az is nehezítheti, hogy a tárolás során a felöntőlé és a zöldségek között anyagok vándorolhatnak, így az összetevők mennyisége a késztermékben eltérhet a receptúra alapján számított értékektől. Ezért laboratóriumi vizsgálat is indokolt lehet a feltüntetett tápértékadatok alátámasztására.
Magyar termék? A zászló sem csak dísz
A csomagoláson szereplő magyar zászló, nemzeti színek vagy más, magyar eredetre utaló grafikai elem is közvetíthet olyan üzenetet, amelyre vonatkoznak a magyar termékek jelölésére előírt szabályok.
Tudta?
A termékek eredetét illetően az egyes önkéntes megkülönböztető megjelölések élelmiszereken történő használatáról szóló 74/2012. (VII. 25.) VM rendelet (Magyar Termék rendelet) három kategóriát határoz meg: magyar termék, hazai termék, hazai feldolgozású termék.
Főszabály szerint a „magyar termék”, vagy bármilyen egyéb állítás, jelölés vagy megkülönböztető információ, amely az élelmiszer magyar származására utal, csak akkor tüntethető fel a csalamádé jelölésén, ha az előállításnál felhasznált valamennyi összetevő Magyarországról származik.
A vizsgálat során 2 terméknél találtak olyan szöveges vagy grafikai elemeket, amelyek magyar származásra utaltak, miközben a dokumentáció alapján egyes felhasznált alapanyagok – például uborka, ecet vagy cukor – külföldi eredetűek voltak. Az önkéntes magyar eredetre utaló jelölések ezért nem feleltek meg az alkalmazásukra vonatkozó feltételeknek.
A megítélésnél nem kizárólag az számít, hogy a gyártó milyen céllal használja a termék címkéjén az adott grafikát vagy kifejezést, hanem az is, milyen benyomást kelt az a fogyasztóban.
„Házias jellegű” – mit ígér egy ilyen felirat?
A „házias jellegű”, „kézműves” vagy hasonló kifejezések azt az üzenetet közvetítik, hogy a termék hagyományos, házi vagy nem iparszerű módon készült. Az ilyen állítások alkalmazására is meghatározott követelmények vonatkoznak a Magyar Termék rendelet szerint.
Tudta?
Savanyúságokra vonatkozó külön kézműves előírás hiányában az általános élelmiszerkönyvi követelményeket kell figyelembe venni. Ezek szerint a kézműves termékek előállítása során törekedni kell a természetes alapanyagok használatára és az adalékanyagok mennyiségének csökkentésére, egyes összetevők – például az édesítőszerek – pedig nem használhatók fel. Az aromák alkalmazása is csak meghatározott termékcsoportok esetében fogadható el.
A vizsgált termékek között egy olyan csalamádé volt, amelynek jelölésén a „házias jellegű magyar savanyúság” megnevezés szerepelt. A termék azonban édesítőszert és fűszeraromákat is tartalmazott, így a „házias jellegű” állítás alkalmazásának feltételei nem teljesültek.
A „jellegű” szó tehát önmagában nem jelent kivételt: az elnevezés által közvetített üzenetnek összhangban kell lennie a termék tényleges tulajdonságaival.
„Vitaminsaláta” – fantázianév vagy állítás?
A fantázianevek használatakor is figyelembe kell venni az élelmiszerek jelölésére vonatkozó előírásokat. Ha például egy elnevezés valamely tápanyag kedvező jelenlétére utal, az a vonatkozó uniós rendelet szerint tápanyag-összetételre vonatkozó állításnak minősülhet, ezért csak a vonatkozó feltételek teljesülése esetén használható.
Tudta?
Tápanyag-összetételre vonatkozó állításnak minősül minden olyan közlés, amely egy élelmiszer valamely tápanyag vagy más anyag jelenléte, hiánya, illetve mennyisége alapján kedvező tulajdonságot sugall.
A „Vitaminsaláta” elnevezés is ilyen állításnak minősül, ezért használatára az erre vonatkozó uniós feltételek érvényesek. A megnevezésre nincs külön engedélyezett eltérés.
A tesztelt csalamádék közül 3 termék megnevezésében szerepelt a „Vitaminsaláta” kifejezés. A „vitamin” szó használata azt sugallja, hogy a termék vitamintartalma miatt kedvező táplálkozási tulajdonsággal rendelkezik. Az ilyen megnevezés jogszerű alkalmazásához egyértelműen meg kell határozni, hogy a termék mely vitamin vagy vitaminok forrása. Az érintett vitaminok mennyiségét fel kell tüntetni a tápértékjelölésben, és igazolni kell, hogy a termék azokból legalább az előírt jelentős mennyiséget tartalmazza. Az érintett termékeknél azonban nem derült ki, hogy az elnevezés mely vitaminokra utal, és azt sem igazolták, hogy a termék megfelel a vitaminforrásra vonatkozó követelményeknek.
Önmagában tehát az, hogy egy csalamádé többféle zöldségből készül, még nem teszi automatikusan jogszerűvé a „Vitaminsaláta” megnevezést.
Ki a gyártó? Nem mindegy, mi szerepel a címkén
Az élelmiszer címkéjén nem feltétlenül a gyártó nevét és címét kell feltüntetni, elegendő csak a forgalmazó adatainak jelölése. Kötelező viszont megadni annak az élelmiszer-vállalkozásnak a nevét vagy cégnevét és címét, akinek a neve vagy cégneve alatt a terméket forgalomba hozzák. Ez például egy saját márkás termék esetében a kereskedelmi lánc is lehet.
A feltüntetett információknak ugyanakkor minden esetben pontosnak és egyértelműnek kell lenniük, és nem téveszthetik meg a fogyasztót.
A vizsgálat során egy terméknél olyan vállalkozást tüntettek fel gyártóként, amely a csalamádét ténylegesen nem állította elő. A nyomonkövetési dokumentumok alapján a terméket egy másik vállalkozás, másik üzemben gyártotta. A forgalmazásért felelős vállalkozás adatai természetesen szerepelhetnek a címkén, de a „Gyártó” megnevezés ebben az esetben megtévesztő információt közvetített.
Kisebb hibákból is lehet félreérthető jelölés
A szakemberek a részletesen bemutatott hibák mellett további kisebb hiányosságokat és pontatlanságokat is feltártak. Előfordultak például helyesírási és olvashatósági problémák, vagy olyan eltérések, amikor a címkén szereplő információ nem egyezett az azt alátámasztó dokumentációval, de gond volt az összetevők megfelelő sorrendben történő feltüntetésével is.
Olyan csomagolást is találtak, amelyen olyan élelmiszer vagy növényi alapanyag képe szerepelt, amely valójában nem volt a termék összetevője. A csomagolás megjelenése ugyanis szintén hatással van arra, milyen kép alakul ki a fogyasztóban a termék összetételéről.
A jelölési szabályok célja, hogy a csomagoláson szereplő információk pontosak, egyértelműek és a fogyasztó számára értelmezhetők legyenek. A Nébih az ellenőrzések során feltárt hiányosságok kijavítására kötelezte az érintett vállalkozásokat.