A tökről többségünknek az év nagy részében óhatatlanul a tökfőzelék jut az eszébe, míg ősszel inkább a narancssárgára sült, illatos sütőtök. A tökfélék családja azonban sokkal népesebb ennél, eredete pedig messzire vezethető vissza. Gondolta volna, hogy a 16. századig az Afrikából – vagy egyesek szerint Ázsiából – származó lopótököt ismerték csak az öreg kontinensen? A napjainkban ismert tökfajták Kolumbusz Kristóf felfedező utazása után terjedtek csak el Európában.
A termesztett tökök legnagyobb része három csoportba sorolható: nyári tökök, téli tökök és a pézsmatök. A nyári tökök között rengeteg változattal és fajtával találkozhatunk. Ide tartozik többek között a spárgatök, a cukkini, a patisszon vagy csillagtök és a spagettitök is. A téli tökök, avagy sütőtökök alkotják a második csoportot, míg a sütni való tökként egyre népszerűbb, jellegzetes alakú „sonkatök” vagy „kanadai sütőtök” a pézsmatök csoportjába sorolható. Érdemes még szót ejteni a nagy csoportokon kívül eső laska- vagy fügelevelű tököt, amit gyakran összetévesztenek a spagettitökkel, főzés során ugyanis a húsa ennek is szálakra esik. A laskatök (Cucurbita ficifolia) és a spagettitök (Cucurbita pepo var. fastigiata) között az a különbség, hogy a laskatök késői érésű (akár az enyhe fagyokig kint lehet), alapvetően zöld alapszínű és világos foltos, ovális alakú, hirtelen rápillantva a görögdinnyére hasonlít, a spagettitök pedig hosszúkás tojásdad alakú, többnyire egyszínű sárga vagy zöld, de lehet mintás is, valamint kb. 100 nap a tenyészideje, azaz nyár végére érett lesz.
Tökfajta trendek
A téli vagy sütőtököknél maradva, hazánkban valamikor egyeduralkodó volt a nagy méretű (4-8 kg-os), világosszürke héjú, narancssárga bélű Nagydobosi fajta vagy fajtakör. Erre mondta egykor a zöldséges, hogy „akkor jó, ha megcsípte a dér”, azaz késői érésű, ráadásul sokáig eltartható. A Kiszombori sütőtök már kisebb, világosabb szürke és hamarabb érik, így feldolgozási céllal is termesztették. Napjainkra viszont szinte teljesen kiszorította őket a „sonkatök”, vagy ismertebb nevén a „kanadai sütőtök”. Ennek a jellegzetesen megnyúlt alakú, narancssárga héjú tökfélének, a húsa édesebb és szaftosabb, viszont épp ezért hamarabb is romlik, sokáig nem tárolható. A boltok polcain nemrég megjelent a kicsi, élénk pirosas-narancs színű és rendkívül édes, aromás ízű hokkaidó tök is. Ne hagyjuk azonban, hogy a név megtévesszen minket! Egy ízig-vérig amerikai fajtáról van szó, bár kétségtelen, hogy Japánban is rendkívül népszerű. Végül, de nem utolsó sorban, ne feledkezzünk meg a hosszúkás, narancssárga színű muskát sütőtökről sem.
Játékra termett tökfélék
Ha már sütőtökökről van szó, akkor nem lehet nem megemlíteni a töklámpást, ami az angolszász kultúrkörből beszivárgó és lassan nálunk is gyökeret verő Halloween ünnep elmaradhatatlan kelléke. A töklámpást hagyományosan nagyméretű, sárga tökből készítik, amelyet direkt erre a célra árusítanak ebben az időszakban. E fajtákat viszonylag gyenge íz jellemzi, így étkezési célra nem igazán alkalmasak. Sőt, olykor kifejezetten veszélyesek is lehetnek.
A dísztökök veszélyeiről e cikkünkben olvashatnak
A tökfélék fogyasztásával kapcsolatban fontos tudni, hogy a termés kisebb-nagyobb mértékben tartalmazhat egy kukurbitacin nevű, mérgező alkaloidot, ami hányást, hasmenést okozhat. Szerencsére a kukurbitacin igen keserű, ezért nagyon ritkán okoz mérgezést, hiszen ki enné meg a keserű tököt vagy uborkát? A fajtanemesítés során jobbára ki is szorultak a termesztésből a keseredésre hajlamos fajták, de azért nem árt odafigyelni, ha kicsit is keserűnek érezzük a tököt, akkor ne fogyasszuk el!