A debreceni páros kolbász négy éve hungarikum, azaz hazai specialitás. Azonban már jóval ezelőtt nagyon kedveltük ezt a szaftos, paprikás kolbászkát, amely mindig párban érkezik. Vajon mennyit falhatunk fel belőle?
Az egyre inkább trendivé váló streetfood-irányzat is felkapta a debrecenit, hiszen remekül fogyasztható buciban, kézben tartva, esetleg papírtányérról egy kis mustárral is. Igazából sosem merült feledésbe a hajdúsági főváros legismertebb terméke, legfeljebb a fénye kopott meg. Manapság azonban reneszánszát éli, kézműves műhelyekben is készítik és szinte nincs olyan – természetesen húsevő – magyar család, ahol többé-kevésbé rendszeresen ne kerülne az asztalra.
A debreceni ideális egy kiadós reggelire főzve vagy sütve, de a nyári grillpartik szereplője is lehet. Azonban jó tudni, hogy a hungarikumnak számító debreceni páros kolbász és a csemege debreceni húskészítmény között van különbség. A Magyar Élelmiszerkönyv „csemege debrecenire” vonatkozóelőírásainak legutóbbi szigorításakor a rá vonatkozó szabályok is változtak, amely magasabb hústartalmat, alacsonyabb sótartalmat szabott meg. Ráadásul a csontokról mechanikusan leválasztott húst (MSM) a debreceni esetében sem számítható be a hústartalomba.
Csemege debreceni, Debreceni páros kolbász – De mi a különbség? Cikkünkből kiderül!
Mindezzel együtt a csemege debrecenik (de persze a csípős ízű változatoké is) átlagos energiatartalma 280-400 kcal tíz dekánként, fehérjetartalma minimum 13 százalék, zsírtartalma maximum 32 százalék lehet. A csemege debreceni készülhet marha, sertés vagy baromfihúsból. A hungarikumnak választott debreceni páros kolbász pedig marha, sertés vagy mangalicahúst tartalmazhat. Sőt a kóser táplálkozási elveknek megfelelő marha és bárányhús keverékéből is készülhet. Fontos tudni, hogy amennyiben a termék nem sertés- vagy marhahúsból készült, azt külön jelezni kell a címkén.
Ez is érdekelheti
Mindezek azt jelentik, hogy a debreceni inkább a zsírosabb húskészítmények közé tartozik, tehát nem árt mértéket tartani a fogyasztásában. Erről beszélgettünk Antal Emese dietetikussal, szociológussal, aki egyben a táplálkozással, élelmiszerek szerepével sokat foglalkozó TÉT Platform Egyesület szakmai vezetője is.
„A hazai táplálkozási vizsgálatok alapján elmondható, hogy a szükségesnél több kalóriát fogyasztunk, a javasoltnál pedig jóval több zsírt tartalmaz az étrendünk. Ez utóbbihoz döntően éppen az állati eredetű élelmiszerek, így például a felvágottak fogyasztása járul hozzá, így elsőként azt tanácsolom, hogy igyekezzünk ezek mennyiségét mérsékelni. A debreceni, a többi húskészítménnyel, felvágottal együtt természetesen helyet kaphat a kiegyensúlyozott, vegyes étrendben, sőt hozzájárulhat annak változatossá tételéhez” – mondja Antal Emese.
A közelmúltban ismét elindult a közösségi hálón néhány olyan poszt, amely a felvágottfélék, sőt a vörös húsok fogyasztásának teljes elhagyását javasolja, arra hivatkozva, hogy nemrégiben azokat rákkeltőnek minősítették. Antal Emese szerint viszont nincs ok aggodalomra: „Az Egészségügyi Világszervezet 2016-ban tette közzé, hogy a vörös húsokat potenciálisan, a hústermékeket pedig bizonyítottan rákkeltő hatásúnak sorolja be. De gondoljuk csak végig: a kutatásban az áll, hogy napi 50 gramm feldolgozott hús fogyasztása 18 százalékkal növeli a vastagbélrák kockázatát. Ez csak társadalmi méretekben mérhető, az egyes emberek szintjén szinte felfoghatatlanul kismértékű a valós kockázat és annak növekedése. A tanulmány arra is felhívja a figyelmünket, hogy a húsok és húskészítmények értékes, az emberi szervezet számára fontos tápanyagokat, B-vitaminokat, értékes hem-kötésű vasat és cinket tartalmaznak, ezért a kockázatok figyelembevétele mellett továbbra is a kiegyensúlyozott, vegyes táplálkozás részei maradhatnak.”
Tehát a szakértő szerint falatozhatunk néha debrecenit, főzve, sütve vagy éppen grillezve is. De ezt ne tegyük minden nap, és mindig kerüljön mellé sok zöldség is, hogy egyensúlyban tarthassuk az étrendünket.