A borkedvelők és a borszakértők egyetértenek abban, hogy minden bort másért lehet szeretni. Tartsanak velünk néhány gondolat erejéig, a „borvalóság” és a tévhitek mezsgyéjén.
Na de ki is az az Irsai Olivér?
Jó néhány legenda kering a szőlőfajta nevéről. Terméktesztünk apropóján ejtsünk most néhány szót az igazságról. A fajta létrehozása Kocsis Pál, Kossuth-díjas nemesítő nevéhez fűződik, aki 1930-ban nemesítette a Csabagyöngye és a Pozsonyi fehér fajták keresztezésével. Az 1930-as év azonban nemcsak Kocsis Pál, hanem üzletfele, a borkereskedő, szőlőbirtokos Irsai M. József életében is jeles dátummá vált, hiszen utóbbinak ekkor született kisfia, Olivér. Nos, az újonnan létrehozott szőlőfajtát Kocsis – a kis Olivér anyai nagyapja, a szintén szőlőbirtokos Bohn József kérésére, tiszteletből az unokáról nevezte el, így születhetett abban az esztendőben két Irsai Olivér.
A csavaros kérdés
A névadóról lehullott a lepel, de vajon azt tudjuk-e, hogy mikor fogyasszuk el Irsai Olivérünket? Micsoda kérdés, bármikor! Ám ha igazán élvezni szeretnénk, ebben a kérdésben is jó a szakértőkre hallgatni.
Még ma is sokszor hallhatjuk – akár borbarát körökben is – hogy annál jobb a bor, minél idősebb. Ez ebben a formában azonban, nem feltétlenül igaz. Bizonyos szőlőfajtáknak és bortípusoknak, valamint egyes borászati technológiával történt előállításnak valóban jót tesz a hordós vagy éppen palackos érlelés. Azonban az esetek többségében ezt is csupán néhány évben mérhetjük. Kivételt képez ez alól például a tokaji aszú és esszencia, amelyek komolyabb – és jól tárolt – tételei néhány évtized elteltével is megőrzik élvezeti értéküket.
Vannak azonban olyan szőlőfajták és bortípusok, amelyeknél a minél korábban történő fogyasztásra kell törekedni. Vagyis, lehetőség szerint a kiszerelésen (címkén) szereplő, vagy az azt követő évben tekerjük le a csavarzárat, ha a legjobb, legzamatosabb állapotában akarjuk megkóstolni a palack tartalmát. E bortípusba tartozik az Irsai Olivér is.
Az ártatlanság vélelme
Ahogyan az tesztünk tételeinek döntő többségére is igaz, az Irsai Olivér esetében is a csavarzár a jellemző zárási mód. Ma még sokan gyanakodva méregetik a polcokon a csavarzáras palackokat, de ne ódzkodjunk tőlük! A csavarzár korántsem minőséget jelöl, tévedés tehát azt gondolni, hogy az ilyen módon lezárt borászati termékek alacsonyabb minőséget képviselnek, mint azok, amelyeket a jól ismert parafadugós megoldással palackoznak.
Az egyes zárási technológiák alkalmazása között a bortermelők elsősorban a szőlőfajta, a készítendő bortípus és a fogyasztás várható időpontja szerint választanak. Egyes bortípusok (pl. rozék) és bizonyos szőlőfajták (pl. Irsai Olivér) esetében a csavarzár alkalmazásának csak előnyei vannak, míg más fajták esetében nagyon ritkán kerül sor a használatára. Ennek oka főként a szőlőfajták eltérő tulajdonságaiban keresendő.
Az Irsai Olivér és több más illatos és (vagy) korai érésű fajta (pl. a Cserszegi fűszeres, Sárgamuskotály, Csabagyöngye, Portugieser stb.) jellemzően alacsonyabb savkészletével, alkoholtartalmával és egyéb szerkezetbeli sajátosságaival, általában kevésbé reagál jól az idő múlására. Ám más, erőteljesebb szerkezetű borok, amelyek jobb sav- és cukorgyűjtő képességüknek köszönhetően magasabb sav- és alkoholtartalmúak,meghálálják a hosszabb érlelést, sőt, gyakran csak ez után mutatják meg igazi értékeiket. Ilyen többek között a Cabernet franc, a Cabernet sauvignon, a Syrah, a Merlot, a Pinot noir, a Kékfrankos, a Furmint, a Chardonnay és a Rajnai rizling is.
Gyors, gyors, lassú: nem tánc, bor
Mindez persze nem jelenti azt, hogy az alapvetően hosszabb érlelésre is alkalmas szőlőfajtákból nem lehet gyorsabb fogyasztásra szánt bort készíteni. A hozzáértő borász számára ugyanis a megfelelő borászati technológia alkalmazásával erre is megvan a lehetőség. Technológiai szempontból azonban az a bortermelő jár el helyesen, aki a palackozás módjának megválasztásakor figyelembe veszi a fogyasztás várható időpontját, valamint a szőlőfajta jellemzőit. A csavarzár a friss, gyümölcsös, könnyed borok optimális, korszerű lezárási módja. Keressük és fogyasszuk ezeket bátran! Néhány palack felbontása után a csavarzár roppanása ugyanúgy a borozás jól ismert „előhangjává” válik, mint a dugó pukkanása.
Egy hosszabb érlelést igénylő, robosztus Cabernet sauvignont, amelynek a fejlődés érdekében szüksége van a levegővel való – a dugón keresztül is megvalósuló – mikrooxidációra, nem szerencsés a levegőtől teljesen elzárni a csavarzáras megoldással, mert az eredmény egy fülledt, fejlődni, érni és erényeit megmutatni képtelen bor lehet. Egy Irsai Olivér azonban éppen a csavarzár oxidációt késleltető, szinte légmentes zárásának köszönhetően őrzi meg a már palackozáskor is fogyasztásra kész, friss, üde, gyümölcsös, szinte üdítőket idéző aromakészletét. Vegyük figyelembe, hogy a bor egy élő organizmus, amely „élete” során lélegzik, fejlődik, változik. Ezért is fontos, hogy olyan környezetet biztosítsunk ehhez, amilyenre az adottságainál fogva a leginkább szüksége van.