Az Irsai Olivér lassan lopakodott be a magyar bortörténelembe. Mióta azonban 1959-ben hivatalosan is elismerték fehérborszőlőként, üstökösként járja be az illatos fehérborok egét.
Terítéken a termőterületek
Bár szinte minden borvidékünkön találunk belőle, hazánkban mégis a Pannonhalma-Sokoróaljai, Balatonboglári, Mátraaljai és az Ászár-Neszmélyi borvidékeken termelik a legnagyobb mennyiségben. Ugyan egy ízig-vérig magyar fajtáról beszélünk, mégsem csak Magyarországon termesztik. Szinte hihetetlen, de mostanra Ausztráliától kezdve Japánon, Kínán és Indián át Európa számos országának lejtőin terem ez a szőlő.
Fajta ABC
Csemege- és borszőlőként egyaránt kedveljük ezt a kitűnő ízű, muskotályos zamatú gyümölcsöt. Szőlőnemesítéssel, a Pozsonyi fehér és a Csabagyöngye fajták keresztezéséből született.
Az Irsai Olivér szőlőtőkéje erős növekedésű, sima vesszője jól gyökeresedik. Fürtjei közepes nagyságú, kúp alakú szemeket hordoznak, amelyek kicsik, vékony, de szívós héjúak. Színük aranysárga, gyengén pettyezett. Korán érő, már augusztus közepétől szüretelik. A talajra különösebben nem igényes, lazább homokon és kötött talajokon egyaránt jól terem.
Ez is érdekelheti
Esetleg egy jó bakteranyós fröccsöt?
Meleg, nyári estéken egy igazán jó borból készült fröccs, ajándék testnek és léleknek. Az Irsai Olivér tökéletesen alkalmas erre a hálás szerepre. Hiszen jóllehet, hogy hosszabb idő után veszíthet üdeségéből, illatosságából és lendületéből, friss borként fogyasztva azonban maradéktalanul élvezhetjük ezeket az értékeit. Szemben a túl ásványos, többéves érlelésű, netán édes borokkal, melyek nem igazán adnak élvezhető keveréket a klasszikus szódával.