Tejcsokoládékat vizsgált a Nébih

A mintavétel átlagosan 30-35 % kakaó szárazanyag-tartalmú tejcsokoládékból történt. A minták között vannak külföldön gyártott (főleg német és lengyel) termékek és hazai gyártók által előállított csokoládék is, melyek a hazai polcokon leggyakrabban megtalálhatóak

A kakaóbab pörkölése során szennyező anyagok keletkezhetnek, de a laboratóriumi vizsgálatok során mért policiklikus aromás szénhidrogének mennyisége (PAH-ok) határértéken belül volt. Minden termék esetében megvizsgáltuk az ólom és kadmium szennyezőanyag mennyiségét. Az ólommennyiségek határérték alattiak voltak, míg a kadmium esetében a mért értékek jóval alacsonyabbak voltak a csak később hatályba lépő határértékeknél.

A tejcsokoládék készítéséhez alapanyagként felhasználnak kakaótermékeket (kakaómassza, kakaóvaj, kakaópor), cukrokat, tejet vagy tejtermékeket (pl. zsíros/teljes tejpor, sovány tejpor, tejszínpor).

Mit nevezünk tejcsokoládénak? Korábbi cikkünkből ezt is megtudhatod!

A laboratóriumi vizsgálatok során kiderült, hogy a vizsgált tejcsokoládékat a gyártók többsége magasabb kakaó szárazanyag-tartalommal gyártja, mint a minimum 25%, ami egyben magasabb beltartalmi értéket is jelent. A kedveltségi vizsgálaton azonban kiderült, hogy nem a legmagasabb kakaó szárazanyag-tartalommal rendelkező termékek a legfinomabbak, tehát ez önmagában még nem jelent kellemes ízt. A termékek kakaóvaj és tejzsír összmennyisége is a legtöbb esetben jóval magasabb volt az előírt minimum 25%-nál.

A vizsgált „különleges” csokoládék is teljesítették a Magyar Élelmiszerkönyvben foglalt szigorúbb előírásokat. Figyelemreméltó, hogy a vizsgálati paraméterek alapján a nem különleges csokoládénak jelölt termékek közül tíz megfelelt a különleges kategóriának, így megkülönböztető, magasabb minőségre utaló jelöléssel is elláthatták volna.

Az egyik termékben alacsonyabb volt a tejzsír tartalom az előírtnál; egy terméknél pedig csokoládé és tejszín aromát használtak fel, pedig a Magyar Élelmiszerkönyv előírása szerint az ilyen aromák tejcsokoládé készítéséhez nem használhatók fel. A nem engedélyezett aromákat felhasználó élelmiszer-vállalkozót kötelezi hivatalunk az anyagnorma megváltoztatására. További két esetben nem felelt meg a tej szárazanyag tartalom a termék specifikációjában illetve a jelölésén szereplő értéknek.

Vizsgáltuk a kakaóvajtól eltérő idegen növényi zsírtartalmat, melyek eredményeképp elmondható, hogy valamennyi termék megfelelt az előírásnak, tehát nem vagy határérték alatti mennyiségben tartalmazott növényi zsírt.

A tejcsokoládék magas szénhidrát, és ezen belül magas cukortartalmú élelmiszerek, zsírtartalmuk is viszonylag magas.

Minden terméknél laboratóriumi vizsgálattal ellenőriztük a zsír-, cukor- és adott esetben a cukoralkohol (más néven poliol) tartalmat. A cukortartalom mennyiségét nem szabályozza jogszabály. A tejcsokoládék cukortartalma 47,4 g/100g – 64,7 g/100g között mozgott.

A cukrok alatt fruktóz (gyümölcscukor), a glükóz (dextróz; szőlőcukor), a laktóz (tejcukor), a maltóz (malátacukor) és a szacharóz (cukor, répacukor vagy nádcukor) összmennyiségét értjük.

Több vizsgált csokoládé jelölésén is kiemelték, hogy fruktózzal készült, így külön ellenőriztük azokat a termékeket, amelyek cukortartalmának legnagyobb része fruktózból származik. A fruktóz, azaz a gyümölcscukor az egyszerű cukrok közé tartozik. Az egyik leggyakrabban előforduló természetes cukor, a legtöbb gyümölcsben megtalálható. Lassú hasznosulása miatt lassabban emeli a vércukorszintet, lebomlásához nincs szükség inzulinra, mivel a májban közvetlenül alakul át glikogénné és trigliceriddé, ezért ezeket a termékeket cukorbetegek is fogyasztják.

A cukor nélkül készített, vizsgált tejcsokoládékat maltit (E 965) cukoralkohollal készítették, ennek az édesítőszernek az adalékanyagokról szóló uniós rendeletben nincs felső határértéke, a helyes gyártási gyakorlat alapján – a megfelelő édes íz kialakításához szükséges mennyiségben – a gyártó által elvégzett előzetes próbagyártások eredményei alapján kerül meghatározásra a felhasznált mennyiség. A maltózból előállított maltit egy kristályos fehér por, a csokoládé készítésénél a cukorhoz hasonlóan viselkedik, ezért cukor nélküli csokoládék előállításánál előszeretettel használják. A cukoralkoholok a cukrokhoz viszonyítva kevésbé emelik a vércukorszintet.

Fontos, hogy a felhasznált cukoralkoholok (a vizsgált csokoládéknál a maltit) mennyiségét bele kell számítani a tápértékjelölésen feltüntetett „szénhidrát” csoportba, hiszen energiaértékük több mint a fele a szénhidrátokénak.

A mért zsír-, cukor- és cukoralkohol mennyiségeket összevetettük a tápértékjelölésen szereplő értékekkel, a tűréshatárok figyelembevételével. A zsír- és a cukoralkoholok mennyisége megfelelő volt, 3 termék cukortartalma azonban meghaladta a tápértékjelölésben szereplő értéket, így az élelmiszer-vállalkozóknak felül kell vizsgálniuk az általuk jelölt értékeket.

A cukortartalom mérési eredménye a „diabetikus” tejcsokoládék vizsgálatánál különösen fontos információ. A „diabetikus” termékeket ugyanis ajánlják a szénhidrát anyagcserezavarban szenvedők számára, azaz cukorbetegeknek. A vonatkozó rendelet pontosan meghatározza azt a cukormennyiséget (legfeljebb 3%), amelyet a tejcsokoládé a felhasznált alapanyagok természetes cukortartalmából eredően, természetes módon tartalmazhat (a rendelet szerint nem számít bele ebbe a cukormennyiségbe a diabetikus csokoládék készítéséhez felhasznált fruktóz).

3 termék esetében a felhasznált alapanyagok természetes cukortartalmából eredő cukor mennyiségek (11,1%; 6,4% és 10,6%) meghaladták a megengedett legfeljebb 3 %-os értéket, így ezeket a termékeket nem lehet diabetikusnak hívni, de a tápértékjelölésen a tényleges cukortartalmak kerültek feltüntetésre.   Ezek a magasabb cukortartalom értékek főként a tejpor laktóz tartalmából adódtak. Fontos tudni, hogy 2016. július 20-tól megszűnik a „diabetikus” fogalom, azonban a cukorbetegek tájékozódhatnak a tápértékjelölésből és bizonyos tápanyag-összetételre vonatkozó állításokból (pl. az ’alacsony cukortartalmú’, ’cukormentes’, ’hozzáadott cukrot nem tartalmaz’) az élelmiszer szénhidrát illetve cukor tartalmáról.

A gyártók a gluténérzékenyekre és a laktózérzékenyekre tekintettel állítanak elő gluténmentes és laktózmentes tejcsokoládékat. A 26 termékből 3 esetben jelölték, hogy a termék gluténmentes. A vizsgálat során bebizonyosodott, hogy a gluténtartalom a mentes termékeknél a kimutatási határ alatt volt (az uniós előírás szerint a gluténmentes termékek gluténtartalma maximum 20 mg/kg).

Két terméken jelölték a laktózmentességet. A laktózmentes termékek laktóztartalma is kimutathatósági határ alatt volt (<0,10 g/100g). A laktózmentes termékek laktóztartalmára nem ír elő rendelet határértéket. A gyártók laktózmentes tejport használnak a termék készítéséhez, ezzel biztosítják a jelölésen szereplő 0,10 g/100 g alatti laktóztartalmat.

Talán kevéssé közismert, hogy a kakaópor kisebb mennyiségben koffeint, teofillint és teobromint tartalmaz, tehát ezeket a csokoládé is tartalmazza. Különböző mértékben ugyan, de mindháromra jellemző, hogy élénkítő hatásúak.

Kíváncsiak voltunk a tejcsokoládék koffein tartalmára, ezért megvizsgáltuk, hogy mennyire élénkíthetnek minket ezek az édességek. A vizsgált csokoládék nagyon eltérő mennyiségben tartalmazták a koffeint (62 mg/kg – 297 mg/kg).

A jelölés ellenőrzése céljából minden hazai gyártótól bekértük a termék gyártmánylapját, a nem hazai gyártású termékre vonatkozóan a forgalmazótól bekértük a termék specifikációját, melyek alapján megvizsgáltuk, hogy a jelölés megfelel-e az előírásoknak.

Az összetevők felsorolásánál az egyik terméknél nem emelték ki az allergén anyagot, és volt olyan is, amelyen a nem allergén anyagot emelték ki, megtévesztve ezzel a fogyasztót.

A jelölésen a gyártók számos esetben utaltak a keresztszennyeződés lehetőségére, azonban nem megfelelően jelölték a lehetséges allergént, például több esetben a diófélék helyett csak dió került feltüntetésre.

Szintén az összetevők felsorolásakor nem megfelelően történt egyes anyagok megnevezése, mert nem helyesen fordították magyarra, illetve nem az előírt nevén jelölték.

A jelölés szerint egy terméket vitaminokkal illetve ásványi anyagokkal dúsítottak. A laboratóriumi vizsgálatok eredményei alapján a termék folsav, B₁₂-vitamin, biotin és pantoténsav mért értékei magasabbak voltak a tápértékjelölésen feltüntetett értéknél. Az ásványi anyagok mennyisége megfelelő volt, azonban nem szerepelt az összetevők felsorolásánál a vas ásványi anyagot tartalmazó vegyülete. Ennél a terméknél nem jelölték kiemelten az allergén összetevőt és ez a termék nem tartalmazta az MÉ–ben előírt mennyiségű tejzsírt, így a termék neve nem is lehet tejcsokoládé.

A jelölési rendelet alapján, azokon a termékeken, amelyek az adalékanyagokról szóló uniós rendelet szerint engedélyezett édesítőszert tartalmaznak cukor helyett, a terméken az „édesítőszerrel” kifejezést az élelmiszer nevéhez kapcsolódóan kell feltüntetni. Olyan édesítőszereket is vizsgáltunk a laboratóriumban, amelyek nem szerepeltek a jelölésen, de ezekkel kapcsolatban nem merült fel kifogás.

A jelölési rendelet előírja, hogy azokat az élelmiszereket, amelyek engedélyezett hozzáadott cukoralkoholt 10%-nál nagyobb arányban tartalmaznak, „Túlzott fogyasztása hashajtó hatású lehet” tájékoztató felirattal kell ellátni. A hozzáadott cukor nélkül készített termékek egy részén nem pontosan jelölték az édesítőszer lehetséges hashajtó hatására vonatkozó felhívást.

Hibának számított az is, ha a tápértékjelölést nem megfelelően vagy hiányosan tüntették fel. Több termék esetében előfordult, hogy a jelölésen feltüntetett tápérték táblázatban közölt energia tartalom értékek eltértek a számítással ellenőrzött értékektől, mert nem a rendelet előírásainak megfelelő faktorokkal történt a számítás. Továbbá nem a rendelet szerinti szövegkörnyezetben tüntették fel az egyes tápérték adatokat, ezen kívül nem táblázatos formában jelölték azokat, mert előtérbe helyezték a több idegen nyelven történő jelölési információk közlését. Fontos előírás, hogy a tápértékjelölést csak akkor szabad sorban írva elhelyezni, ha nincs elegendő hely a táblázatos formának.

A tejcsokoládék csomagolásán az összetevők között az édesítőszeren kívül még két emulgeálószer adalékanyag található a legtöbb esetben, a szójalecitin (E 322) és a poliglicerin-poliricinoleát (E 476). Az emulgeálószerek a technológiai folyamat során fontosak, a csokoládémassza viszkozitását befolyásolják. Ezek jelölése megfelelt az előírásoknak (a szójalecitin allergén anyag, ezért vastagítva jelenik meg a listában).

Egy termék esetében a terméken alkalmazott betűméret nem érte a jelölési rendeletben előírt minimum 1,2 mm-es értéket, így a jelölés nehezen olvasható.

A 26 termékből 17 termék esetében hatósági eljárás indult. 4 termék esetében élelmiszer-ellenőrzési bírság kerül kiszabásra, amelynek várható összege kb. 500.000 Ft, a többi termék esetében a kevésbé súlyos jelölési hibák miatt figyelmeztetésben részesülnek az élelmiszer-vállalkozók.

Részletes vizsgálati eredmények táblázatunkban olvashatóak.

A kedveltségi kóstolás során laikus és szakértő kóstolók tesztelték a termékeket külső megjelenés, szín, illat, íz és állomány szempontok mentén. Ezek alapján a kóstolók kedvence a Lindt Excellence Finom Tejcsokoládé lett. Második helyen végzett a Milka Alpesi Tejcsokoládé, a dobogó legalsó fokát pedig a Tibi különleges tejcsokoládé foglalhatja el.

A „speciális”, azaz az édesítőszerrel vagy fruktózzal édesített csokoládék tekintetében a kóstolók kedvence a Delaviuda tejcsokoládé lett. A második legjobbnak a Choceur Tejcsokoládé bizonyult, míg harmadikként a Wawel Tejcsokoládé végzett.