A vasárnapi leves elképzelhetetlen sárgarépa nélkül. Sohasem gondolnánk, hogy ez a csábítóan narancssárga zöldség valaha egy vékony, kemény és szinte alig fogyasztható fekete gyökér volt. Mai szemmel, valljuk be, kevésbé lenne vonzó.
Egy kis sárgarépa-történelem
Csaknem négyezer éves múltra tekint vissza a sárgarépa kultúrnövénnyé válása. Az évszázadok során nemesítették, hogy minél édesebb ízűvé váljon, és kevésbé legyen fás. Végül az általunk jól ismert narancssárga színét a 17.században nyerte el Hollandiában. Meglepő, de Ázsiában lila, piros, fehér, sárga színű változatai is elterjedtek. Ezekkel a különleges variánsokkal némi utánajárással akár Magyarországon is találkozhatunk.
Nem csak „színében színes”
Az izgalmas ázsiai lehetőségek mellett ismerjük meg a hazánkban termelt sárgarépafajtákat is. Az alap típusokat formájuk, felhasználási céljuk és növekedési periódusuk különbözteti meg egymástól. Így találhatunk gömbölyű, hengeres, rövid, hosszú, széles vállú, megnyúlt alakúakat, amelyeknek az ízük is kicsit különböző. (például: Nanti, Flakker, Royal Chantenay, Berlikumi, Amszterdami típusok) Meghatározó az is, hogy ipari vagy háztartási felhasználásra termelik-e. Sőt, az sem mindegy, ki fogyasztja el, ugyanis a bébiételek kedvelt alapanyagaként különösen fontos a beltartalmi értékek és a vegyszermentesség figyelembevétele.
Szemmel láthatóan egészséges!
Amikor a piacon répát teszünk a kosarunkba, jellemzően a szín intenzitása a meghatározó számunkra, hiszen az élénk narancssárga szín összekapcsolódik bennünk a frissesség, az érettség és a minőség képzetével. A zöldség formája a színéhez képest kevésbé döntő szempont. Van azonban egy kivétel, a salátákban és egyéb ínyencségekben sűrűn használt „bébirépa”. Igaz, hogy pici, gusztusos henger alakú falatokként kerülnek a tányérunkra, de ki kell ábrándítanunk a bébirépa-földek keresőit: gépsorok monoton munkája forgácsolja ilyen tökéletesre, az amúgy hagyományos méretű répákat.