A nyári melegben egy hideg meggysört kortyolva talán nem az jut az eszünkbe, hogyan vizsgálják a szakemberek ennek az italnak a minőségét. Ez azonban egy érdekes és fontos feladat, amibe most egy kis bepillantást nyújtunk.
A meggysör vizsgálata során az egyik mérendő komponens a sör ochratoxin-A–tartalma. Ez a vegyület egy mikotoxin, azaz gomba-eredetű méreganyag, amely néhány egyéb étel mellett a sörben is előfordulhat. Mivel lehetséges rákkeltő hatású anyag, ezért a vizsgálatok során feltétlenül ellenőrizni kell a jelenlétét. Ezt az úgynevezett folyadékkromatográf műszerrel tehetjük meg, mely képes érzékenyen kimutatni a vegyületet.
Ehhez a minta megfelelő előkészítése szükséges. A sör ugyanis bonyolult, sok komponensű elegy, amiből egy egyszerűbb összetételű mintát kell készíteni az egyéb anyagok eltávolításával, amik zavarhatnák a mérést. Ennek során először a sör szénsav-tartalmát távolítjuk el, majd néhány vegyszer hozzáadásával készítjük elő a fő tisztítási lépéshez, ami egy úgynevezett immunaffinitáson alapuló, szelektív elválasztás. Ekkor a mintát egy tölteten szűrjük át, amely olyan antitest-molekulákat tartalmaz, amik csak az ochratoxin-A–t kötik meg, a sör többi komponensét viszont nem. A szilárd tölteten megkötődött toxint ezután kis mennyiségű megfelelő oldószerrel leoldjuk, és így kapjuk meg a mérésre alkalmas mintát. Ezzel az okos eljárással nemcsak megtisztítjuk a mintát, hanem fel is dúsítjuk a vizsgálandó vegyületet a végső mintában, ugyanis az ochratoxin-A–t olyan kicsi mennyiségben kell kimutatnunk a sörben, amire még az érzékeny műszerek is nehezen lennének képesek a fenti művelet nélkül. A vegyület előírt határértéke a sörben két mikrogramm/liter.
Most, hogy tudjuk, hogyan vizsgálták meg a szakértők a meggysörünk ochratoxin-A–tartalmát, nyugodtan kortyolhatjuk tovább, és élvezhetjük az italunkat. 🙂