Erdei gombagyűjtés során több száz vadon termő, ehető gombával találkozhatunk, azonban ma már a nagyobb boltokban és a piacokon is sokféle elérhető. Lássuk, melyek a leggyakoribbak!
Tudta?
A legnagyobb gombatermesztő ország Kína - a világtermelés több mint felét adja. A második az USA, majd Hollandia és Lengyelország következik.
Csiperke
A termesztett gombák közül a csiperke (Kétspórás csiperke – Agaricus bisporus) a legelterjedtebb, legnagyobb mennyiségben előállított faj, melynek több változata is ismert. Az alapfaj kalapszíne enyhén világosbarna, lemezei kezdetben halvány rózsaszínűek, majd csokoládébarnára színeződnek, a tönk felső része kalapszínű, alatta fehér. A teljesen fehér változat az 1920-as években jelent meg és hamar elterjedt, mivel elegánsabbnak, mutatósabbnak tartották az eredetinél. Napjainkban kezd újra divatba jönni a barnakalapú csiperke, annál is inkább, mert jobb ízű, aromásabb a fehér változatnál. A nagyon tömör, fiatal csiperkét nevezik button mushroom-nak is.
Tudta?
A csiperkét szokták francia neve után (champignon) sampion vagy sampinyon gombának is nevezni, de e név alatt nemzetközi használatban a fehér csiperkét értik. A barna kalapú változat esetében leggyakrabban a brown musroom vagy cream megnevezéssel találkozhatunk.
Laskagomba
A csiperke mellett a laskagomba a másik, viszonylag nagy mennyiségben termesztett gombafaj, bár a mennyisége messze elmarad a csiperkétől. A késői laskagomba (Pleurotus ostreatus) eredetileg fákon vagy azok tuskóin élő, a fa anyagát lebontó, szürke színű gombafaj, de jól érzi magát a szalma vagy fűrészpor (faforgács) alapú zsákos termesztőközegben, az ún. gombazsákban is, így viszonylag egyszerűen termeszthető. A termesztéshez ma már kizárólag hibrid szaporítóanyagot használnak, amely az alapfajhoz képest többet és biztosabban terem. A laskagomba íze nem olyan jellegzetes, valamint az öregebb termőtestek rágósak lehetnek, ezért kevésbé kedvelt, mint a csiperke.
Tudta?
A laskagomba népszerűsége egyre növekszik, ami talán annak köszönhető, hogy megjelentek új, színes változatok a termesztésben, mint pl. a sárga színű „arany laska”, de létezik már rózsaszínű laskagomba is.
Portobello
A 10-15 cm kalapátmérőre megnövesztett, kiterültebb, lapos csiperke a portobello (általában barna).
Vargánya
Az egyik legkeresettebb étkezési gomba a vargánya (Ízletes vargánya – Boletus edulis), ugyanis kellemes íze és illata miatt sokféleképpen felhasználható. Hazánk szinte minden erdővel borított területén megtalálható kora nyártól egészen késő őszig. Jellemzően vastag húsú, nagy gomba. Kalapjának színe barna, mely akár 40 cm átmérőjű is lehet.
Galambgomba
Változatos színekben és méretekben is fellelhető világszerte a galambgombák (Russula) nemzetsége. Egyedi testszerveződésük miatt húsuk merev, kemény, pattanva törő, morzsalékony, melyet a termőtestben kis szigeteket képező, gömbölyű sejtek okoznak. A kellemes ízű fajok ehetők, a csípősek azonban mérgezést okozhatnak.
Gyapjas tintagomba
A régóta termesztett gombák mellett további gombafajokkal is folynak termesztési kísérletek. A gyapjas tintagomba (Coprinus comatus) a csiperkéhez hasonló módon termeszthető, jóízű gomba. Szedés után viszont a termőtest nagyon gyorsan, egy-két nap alatt elöregszik, és fogyaszthatatlanná válik, ami jelentősen korlátozza a felhasználhatóságot.
Shiitake
Az 1990-es évek elején jelent meg nálunk a Távol-keleten évezredek óta termesztett shiitake gomba (Lentinula edodes), amely különleges ízvilágával és gyógyhatásával nyerte meg a gombakedvelőket. Szintén fákon élő faj, de a termesztése nehezebb, kevesebbet is terem a laskánál, ezért az ára is magasabb.
Nameko tőkegomba
Az utóbbi években már többfelé látható a boltok polcain a Nameko tőkegomba (Pholiota nameko), amely szintén Ázsiai eredetű, pl. Japánban a legnagyobb mennyiségben termesztett gomba. Íze édeskés, dióra emlékeztető aromájú. Főzéskor kissé kocsonyás lesz, ami a hagyományos ázsiai ételekben nem tűnik fel, de ezért sokan idegenkednek tőle.
Süngomba
Ázsiában régóta termesztik, hazánkban azonban új faj a termesztésben a süngomba (Hericium erinaceus), melynek a természetben előforduló változata védett Magyarországon. Finom ízével, különleges szálas termőtestével és gyógyhatásával kér helyet magának az étkezési gombák között.
Forrás: Thomas Laessoe: Határozó kézikönyvek – Gombák, 2002.; Magyar Elektronikus Könyvtár