A gombák nagyon különleges élőlények. Nem csak azért, mert se nem állatok, se nem növények, hanem az élővilágban betöltött helyük és szerepük miatt is kiemelt figyelmet érdemelnek. Cikkünkben összefoglaljuk, hogy mi mindent érdemes tudni a gombák szaporodásáról.
A gombák talán a legfontosabb lebontó szervezetek a földi ökoszisztémában, mivel az elhalt fák anyagait csak a gombák képesek lebontani és visszajuttatni a tápanyag-körforgásba. A gombák másik nagy szerepe éppen a fákkal és egyéb növényekkel való együttműködésben rejlik, amit tudományosan mikorrhizának nevezünk.
A növény gyökere és a gomba fonalai a talajban szoros kapcsolatban állnak egymással: a gomba létfontosságú tápanyagokat kap a fától, míg a gombafonalak segítik a gyökér víz és ásványi anyag felvételét. A kapcsolat olyan szoros is lehet, hogy bizonyos esetekben külön-külön már nem is él meg sem a növény, sem a gomba, csak együtt képesek létezni.
Tudta?
A gombák teste gombafonalakból épül fel, melyeket hifáknak nevezünk.
A gombák szaporodása igen különleges és változatos, e rövid áttekintés alapvetően a bazídiumos gombák (a kalapos gombák zöme ide tartozik, így a csiperke is) reproduktív folyamatait érinti.
A kalapos gombák általunk látható és felhasználható része a termőtest (részei a tönk, kalap, bocskor, gallér stb.), de a gomba többi (nagyobb) része, a szintén gombafonalakból álló micélium a talajban található, ott él, fejlődik, növekszik. Bizonyos külső és belső tényezők hatására a gomba élettani folyamatai vegetatívból reproduktívba váltanak át, és megindul a termőtest képződése. Ilyen külső tényező többek között a környezet hőmérséklete, nedvességtartalma („eső után nő a gomba”), tápanyag viszonyok stb., belső tényezők pedig a környezeti hatásokra beinduló anyagcsere folyamatok, pl. hormontermelés, ami később a szaporodást szabályozza.
Amikor beindul a szaporodási folyamat, először a termőtest fejlődik ki, majd a termőtesten lévő termőrétegen – csiperke esetében a kalap alsó felén található lemezeken – kifejlődnek a spóratartók, a bazídiumok és ezeken a (bazidio)spórák. A spórák egészen apró (csak mikroszkóppal látható) szaporító képletek, nagy tömegük a spórapor, amelynek színe és a spórák alakja fontos határozóbélyeg a fajok azonosításakor. Az érett spórák leválnak a spóratartóról, és a levegőben terjedve igen messzire is eljuthatnak. Hosszabb-rövidebb nyugalmi időszakot követően a spóra csírázásnak indul, amennyiben a fejlődéséhez megfelelő környezetbe kerül. A spórából új gombafonalak, elsődleges (primer) hifák fejlődnek, majd a primer hifák végsejtjei összeolvadnak (de csak a sejtek, a sejtmagok nem), és két sejtmagos (dikarionos) sejtek keletkeznek. Ezek osztódásával keletkezik a másodlagos micélium, ami a gomba földben lévő vegetatív testét alkotja. Ez a micélium folyamatosan fejlődik, növekszik, majd termőtestet képez. A termőtest meghatározott részén kialakul a termőréteg, ebben létrejönnek a bazídiumok, amelyekben megtörténik az eddig egymás mellett élő sejtmagok egyesülése, tehát kialakul a zigóta, amelynek a sejtmagjából számfelező osztódással négy sejtmag keletkezik, ezek lesznek a bazidiospórák sejtmagjai. A sejtmagok a bazídium négy nyúlványába vándorolnak, ahol kialakul a vastag, külső spórafaluk, és kész a bazidiospóra. Az érett spórák leválnak a bazídium nyúlványáról, és lehullanak, majd kezdődik a kör elölről.