Macskaalom terméktesztünkön – többek között– arra kerestük a választ, hogy az almokba kerülő szalmonellák túlélnek-e, illetve képesek-e szaporodásra. Kíváncsi, hogyan vizsgáltuk ezt? Cikkünkből megtudhatja!
A Salmonella fajok Gram-negatív pálca alakú baktériumok, az enterobaktériumok családjának tagjai. Számos típusuk képes megbetegíteni az embert akár a háziállatok közvetítésével, amelyek gyakran tünetmentes hordozói a baktériumnak.
A kísérletben arra kerestük a választ, hogy a macskaalmok között van-e különbség abban a tekintetben, hogy az állat ürülékével esetlegesen bekerülő szalmonellák túlélnek-e, szaporodásra képesek-e bennük. Ez a kísérlet modellként nemcsak az ürülék, hanem a vizelet úján terjedő kórokozó mikroorganizmusokra is érvényes lehet.
Kiinduló mikrobiológiai állapot vizsgálata
A macskaalmokra vonatkozóan nincsenek jogszabályban megállapított mikrobiológiai határértékek. A kiindulási mikrobiológiai állapot alapján összehasonlító elemzést végeztünk: meghatároztuk a gazda és a társállat egészsége szempontjából fontos mikrobacsoportok és azok indikátorainak jelenlétét, valamint számát (szalmonellák, enterobaktériumok, penészgombák, mikroorganizmusok száma). Ezek közül egyik sem tartalmazott Salmonellát (25 grammos vizsgálati mintarészben), valamint az enterobaktériumok családjából más baktériumot sem.
A vizsgálat menete
A laboratórium baktériumtörzsei közül a mesterséges fertőzéshez Salmonella Infantis szerotípusú, ICSS PT-21513. számú Salmonella törzset választottunk. Ez a szalmonella szerotípus nyers húsokban fordul elő leggyakrabban, így az ilyen táplálékot fogyasztó társállat fertőződésének forrása lehet. A baktériumot levestenyészetben felszaporítottuk, és meghatároztuk a sejtkoncentrációt, így tehát az almokat ismert mennyiségű, 104 nagyságrendű szalmonella sejttel fertőztük. Nézzük, mi történt az első és a második napon.
Az első napon steril tartályokba azonos térfogatú, 100-100 ml macskaalmot töltöttünk. Erre 5 ml Salmonella Infantis szuszpenziót (ún. inoculumot) öntöttünk. Ezzel modelleztük a híg macskaürüléket, de fontos megjegyezni, hogy a Salmonella fajok nem feltétlenül okoznak a macskáknál hasmenést. A poharat lezártuk, és 24 órán keresztül szobahőmérsékleten tartottuk.
A második nap folyamán modelleztük, ahogy a tulajdonos tisztítja az almot, tehát a csomósodott vagy szemmel láthatóan szennyezett részt eltávolítottuk. A tartályban visszamaradt alomnak megmértük a szalmonella számát, az eredmények összehasonlíthatóságának érdekében 1 ml alomanyagra vonatkoztatva.
A vizsgálati eredmények alapján jelentős, akár több nagyságrendnyi különbség volt a visszamaradó alom szalmonella szennyezettségének mértékében. Az erőteljesen csomósodó almoknál – a csomó eltávolítása után – a visszamaradó részben szalmonellát nem, vagy csak több nagyságrenddel alacsonyabb mennyiségben azonosítottunk. A csomósodóként árult almoknál voltak olyan termékek, amelyekben a beoltott Salmonella mennyiséghez képest alig tapasztaltunk csökkenést, de akadt olyan alom is, amelyben a baktérium jelentősebb szaporodást mutatott. A vizsgálatoknál azt tapasztaltuk, hogy ezeknél a termékeknél a csomósodás elmaradt, vagy a vártnál kisebb mértékű volt.
A szilika alapú almoknál a vizsgálati eredmények alapján szintén több nagyságrenddel csökkent a beoltott szalmonellák száma.
Az eredmények ismeretében elmondható, hogy a vizsgált macskaalmok alapvetően biztonságosak, de érdemes az almokkal körültekintően bánni, rendszeresen cserélni, a szennyezett részeket pedig mielőbb eltávolítani.
Források: MSZ EN ISO 6579-1:2017/A1:2020. Az élelmiszerlánc mikrobiológiája. Horizontális módszer a Salmonella kimutatására, számlálására és szerotipizálására. 1. rész: A Salmonella spp. kimutatása.; MSz EN ISO 21528-2:2017. Az élelmiszerlánc mikrobiológiája. Horizontális módszer az Enterobacteriaceae kimutatására és számlálására. 2. rész: Telepszámlálásos módszer.